- Kwon Sora - 5.

Voltaképp az LSD nagyon, de nagyon kiütött. Semmire sem emlékeztem a tegnapi napból. Már délután 2 volt és most még éhesebb voltam, mint tegnap. Gondoltam Jina nem sajnál előlem pár falatot. Amúgy se eszek sokat, mert általában a szebb külsőért hányni szoktam. Tudom, hogy ez egy undorító dolog, de ez már annyira berögzült az elmémbe, mint a drog. Csak ezzel az a baj, hogy a szervezetem nem kap elegendő tápanyagot. Mindegy... ettem egy kicsit, majd a nap hátralévő részét Jina házában töltöttem. Észrevetettem a törött vázát, így annak a helyére hagytam pár ezer wont, hogy tudjon majd belőle venni egy újat és egy szebbet. A nap végére pedig ő is megérkezett. Zaklatott volt és látszólag meggyötört. Elkezdett nekem valami Tao gyerekről beszélni, de nem fogtam fel belőle semmit sem. Az a baj, hogy így tényleg nem tudok neki segíteni. Lefürdött, majd nem sokkal később visszajött hozzám. Éppen csak megakartam szólalni, hogy vigasztaljam barátnőmet, mire megcsörrent a telefonom és kikerekedett szemekkel bámultam a kijelzőt. Chanyeol volt az... remek.
- E-ezt fel kell vennem. - szólalok meg kissé remegő hangon, majd kimentem a szobából, és felvettem.
- 'Jina hol van?' - kérdezte kissé idegesen, de hangjából hallottam az aggodalmat.
- Itthon vagyunk a házában. Mit akarsz tőle?
- 'Az a nyomorék Tao elmesélt mindent és most arról beszél mindenki.' - sóhajt egy nagyot a vonal túlsó oldalán.
- Hogy mi? - kerekednek ki szemeim és nem tudok hinni a fülemnek.
- 'Most ez nem lényeg... elmegyek hozzá, de te addigra ne legyél ott. Okés?'
- Mi az, hogy ne legyek itt? - háborodok fel kissé. - Jinanak szüksége van rám.

- 'Nem, Jinanak most egy erős férfira van szüksége, hogy tudja nem minden pasi ekkora nyomorék. Sora! Tudod jól, hogy én tudom a legjobban, hogy milyen ez... majd én megvigasztalom.' - szinte láttam magam előtt, hogy most vigyorog.
- Jól van. - sóhajtok fel, bár annyira nem tetszett az ötlet, de megbíztam benne.
- 'Köszönöm.'
- De, ha csak egy haja szála görbül, vagy bármi baja esik én esküszöm, hogy kicsinállak... - motyogom.
- 'Mondom... vigasztalni megyek és nem öldökölni.'
- Mi ez a nagy segítség most hirtelen?
- 'Csak megsajnáltam és tudom, hogy milyen ez... meg eléggé megbántottam őt. Felelősnek érzem magam. Kapott valamit Taotól?'
- Igen, kapott. - bólogatok saját magamnak.
- 'Akkor, ha ott leszek kidobálom őket, mert az mind hamis... - sóhajt fel újra. - Még ezzel is átverte. Pedig mondtam neki... figyelmeztettem, hogy ilyen kis olcsó drogokkal nem fog menni semmire! De nem hallgatott rám... Mindegy, megkapja azt az adagot, amiért dolgozott.'
- Hogy mi? Az a féreg! Jina nem tudta, hogy Tao utána drogot ad neki... - halkulok el.
- 'Sejtettem. Mindegy, egy 10 perc múlva ott leszek. Hagyj minket magunkra.'
- Jól van, nem kell kétszer mondani. Siess! - szakítottam hirtelen a vonalat. Nem értettem, hogy hirtelen miért akar annyira kettesben lenni vele. De még olyan is az eszembe jutott, hogy szexel vele... Bár nem tudom, hogy ez most pont jó ötlet lenne. Vagy csak elakarja magával vinni, hogy lássa hogyan veri szét Taot. Csak találgatok, de semmi épkézláb ötlet nem jut az eszembe. Visszamentem Jinahoz, majd megálltam előtte.
- Na mi az? - néz rám.
- Ne haragudj Jina, de most azonnal el kell mennem. - kapkodtam össze a cuccaimat. Rosszul eset, amiért nem tudtam vigasztalni barátnőmnek, de tényleg bíztam Chanyeolban és reménykedtem benne, hogy tényleg igazat beszél és nem csak egy átverés ez az egész.
- De miért? - néz rám értetlenül.
- Ömm... Kai már megint bajba került és nekem kell megmentenem a seggét szokás szerint. Tudod milyen... - sóhajtok fel.
- Baj van?
- Eléggé, de te csak maradj itt.
- Veled megyek. - lépett hozzám közelebb.
- Nem kell. - tolom vissza. - Jönni fog hozzád valaki nem sokára.
- Kicsoda?
- Majd megtudod. Csak ígérj meg nekem valamit. - nézek rá.
- Mit?
- Mindegy, hogy ki áll az ajtód előtt. De feltétlenül engedd be, oké? Kivéve, ha Tao... őt ne. - rázom a fejem.
- Sora... mi ez az egész?
- Csak engedd be és hagyd, hogy beszéljen!
- Rendben. - bólogat.
- Köszönök mindent. - ölelem meg, majd azzal a mozdulattal viharzok is ki a házból. Lakásomhoz veszem az irányt, majd egy kis metrózás után már haza is érek. Rögtön elpakolok magam után és bezárom az ajtót, hogy senki se tudjon bejönni. Eszek egy kicsit, majd letusolok és behuppanok az ágyamba. Egyre csak Chanyeolon jár az agyam, mert nem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e... de én tényleg bízok benne, mert hallottam a hangján az aggodalmat. Jó, persze minden nő képes lenne egy kis drogért, ezzel tényleg nincs is semmi gond, ha ezt a mi világunkban nézzük. De Tao eljátszotta Jina belevetett hitét. Gondolataim csak úgy cikáztak agytekervényeim között, míg végül el nem nyomott az álom újra.
Reggel miután felkeltem észrevettem, hogy a telefonomon egy sms fogadott. A Főnök írt, hogy azonnal siessek a kis laktanyánkra olyan hamar amilyen hamar csak tudok. Nem kellett kétszer mondani. Már kapkodtam is fel a cuccaimat magamra, majd táskámat, telefonomat és értékes kis dobozomat is elraktam. Rohantam a kijelölt helyhez ahogy csak tudtam. Az ő szava arany, azt kell tenni amit ő mond... ha nem teszed, te jársz rosszul, vagy áshatod előre a sírodat. Egész kihalt volt a hely, csak Kait pillantottam meg, ahogyan a romos épület ablakából bámul kifelé.
- Kai! - sietek oda hozzá mosolyogva, mire megfordul és mosolyogva nézi ügyetlen futásomat.
- Téged is idehívattak? - néz rám, mikor már melléértem.
- Igen, a Főnök írt sms-t. - bólogatok.
- Eltűntél... - jegyezte meg, majd újra előre bámult.
- Az LSD eléggé kiütött... egész nap aludtam.
- Mondjuk én is így voltam. - kuncogott kicsit. - Semmire se emlékszek, csak arra, hogy aludtam.
- Hát igen... nem ártana már egyszer leszokni róla.
- Ja.
- Te nem gondolkodtál még ezen? Hogy itt hagysz mindent és új életet kezdesz? - nézek rá.
- Dehogynem. - néz rám újra. - Csak ez nem olyan egyszerű. Ebből a bizniszből nincs kiút. Ha kiszállsz, akkor is keresni fognak a Főnök emberei, hogy kezd el újra... erőszakkal vagy erőszak nélkül.
- Igen, ezt én is tudom. - bólogatok.
- Na, látod.
- Még tiszta normális vagy, hogy nem vagy betépve. - nevetek fel.
- Hé, ez gonosz volt. - nevet ő is.
- Csak az igazat mondtam.
- Jina jól van?
- Huh? Mióta érdeklődsz te Jina iránt? - nézek furcsán.
- Félre ne értsd és ne féltékenykedj. - vigyorog rám.
- Mi? Én nem féltékenykedek. - pirulok kissé el és takarom az arcomat.
- Csak Tao miatt kérdeztem. - veszi el kezeimet.
- Nehogy... - lepődök meg. - Már te is tudod?
- Viccelsz? Úgy jött vissza ide, hogy mindenkinek kürtölte, hogy: 'Megvolt a kis drogos kurva.' Tudni kell, hogy Tao annyira nem drogos, mint mi. Havonta ha egyszer hozzányúl. Ő inkább kamu drogokat árul, amitől mindenki csak beteg lesz, vagy belehal. De a Főnök megtiltotta neki, hogy az emberei között ilyet áruljon. Úgy látszik Jinat még csak emberszámba se vette. Azt hiszem még kroki is van nála.
Elmosolyogtam magam a 'kroki' szó hallatán...
- De, hogy lehet valaki ennyire suttyó? - akadok ki. - Hiszen te magad mondtad, hogy a Főnök világosan megtiltotta neki, hogy az emberei között ne adjon ilyen kamu drogokat... akkor miért csinálta ezt?
- Mi másért szerinted? - vonja fel a szemöldökét. - Csak kellett neki egy alkalmi szex és így oldotta meg, mert látta, hogy Jina kiszámítható helyzetben van és így használta ki.
- Nyomorék... - motyogom és szóhoz se tudok jutni. - Tegnap este az Oppa elment Jinahoz.
- Tudom, én vettem rá, hogy menjen oda. - mosolygott kicsit.
- Oh, Jongin... nem is tudtam, hogy te ilyen kedves is tudsz lenni. - vigyorogtam el magam.
- Néha ilyen is tudok lenni. - jött hirtelen zavarba és egy kis pír is szaladt az arcára. De már nem tudtunk sokáig beszélgetni, mert nem sokára megérkezett a Főnökünk, aki halál nyugodtan sétált be. Egyikőnk se tudta a nevét, de már nem volt mai csirke a tag. Helyet foglaltam asztala előtt, de Kai nem ült le.
- Köszönöm, hogy eljöttetek! - nézett hirtelen mindkettőnkre, majd ő is leült. - Egy nagyon fontos megbízást szeretnék rátok bízni, amihez pontosabban egy férfi és egy nő kell. Bennetek pedig kellőképpen megbízok. Persze Chanyeolban és Jinaban is, de mintha ők mostanában nem nagyon jönnének ki egymással. Na, mindegy...
- Térjen a lényegre. - szól közbe Kai, amit alig bírtam ki nevetés nélkül.
- Arról lenne szó, hogy a határon nagy mennyiségű kokaint, szeretnének átcsempészni az országunkba. De mivel ez nem olyan egyszerű, nektek is segédkeznetek kell benne, persze nem ingyen. Igyatok egy kis shaket. - tartja elénk, mire elfogadjuk. - Van benne egy kis gina. - vigyorogja el magát.
- Tessék? - lepődök meg, mikor már belekortyoltam kicsit.
- Csak vicceltem. - nevet fel. - Nincs benne semmi. Na, szóval. A terv a következő lenne. Kaptok néhány kamuigazolványt, útlevelet és pár dolgot. Majd, mint egy frissen házasodott házaspár, átcsempészitek az országba. Stimmel eddig?
- Hogy mi?! - kiáltunk szinte egyszerre Kaial, de ő inkább elneveti magát.
- Szombaton kezdődne az akció, addig pedig még van 2 napotok.
- Ezt ön se gondolta komolyan. Az még oké, hogy ennek a nyominak eljátszom a barátnőjét...
- Feleségét. - javít ki kuncogva Kai.
- Jó, akkor feleségét. - forgatom meg szemeimet. - De az, hogy egy nagyobb mennyiségű kokain adagot átszállítsunk a határon? Neeem, ezt nem vállaljuk el. - rázom a fejem.
- 1 hónapi adagot kaptok cserébe érte. - mondta ki szemrebbenés nélkül, amiért majdnem leesett az állunk a helyéről.
- Én még nem tudok erről dönteni. - rázom még mindig a fejem. Egyből Jina jutott az eszembe, ő úgy is tudna valami jó tanácsot adni a számomra. - Adjon még egy kis időt.
- Rendben, 24 óra múlva kérem a választ. - bólogatott, majd Kai felé fordult. - Neked is megfelel?
- Igen. - bólogatott ő is, majd félve rápillantottam. Na, csak most kezdődik az igazi biznisz...