- Hogy volt merszed még csak ilyenkor mondani? - közelít felém.
- Ohaaa, Rómeó! - tolom el mellkasánál fogva. - Várj még egy kicsit.
- De most miért várjak? - biggyeszti le ajkait. - Sokkal könnyebben tudnék várni, ha nem mondtad volna... mert, akkor nem tudnám, hogy van.
- Istenem, hogy neked mindenre van magyarázatod. - sóhajtok fel.
- Még szép, hogy van... ha nem lenne, akkor nem kapnám meg az adagjaimat. - vigyorog.
- Oh, szóval nincs pénzed és még ennek ellenére is hozzátudsz férni. Akkor te valamit nagyon jól csinálsz kedves barátom. - nyúlok pénztárcámért. Tényleg nem gúnyolódásból mondtam ezt, hanem mert, csodálom. Egy olyan, akinek semmi pénze nincsen, de mégis képes anyagot szerezni. Le a kalappal előtte. Kivettem a melltartómból a tegnapi 50.000 wont, majd a pénztárcámba helyeztem. - Ülj le.
- Oké. - bólogat, majd leült. Elővettem a táskámból a pici rilakkumás dobozomat, amiben volt pár extasy, egy-két szem speed és a pár db LSD-s bélyeg. Láttam, hogy Kai szemei kikerekednek a látottakon.
- Na, mi az? - nézek fel rá vigyorogva.
- Nem mondtad, hogy speed is van nálad. - nyel nagyot és le se tudja venni a szemét róla.
- Azt későbbi időkre tartogatom, mikor már nem bírok magammal. - kezdek el babrálni az LSD-vel. - Most egyenlőre elég lesz mindkettőnknek a bélyeg. Ne legyél telhetetlen.
- Jó. - motyogja. Már megint megsértődött. De nem nagyon izgat. Ez az én cuccom, örüljön, hogy kaphat ebből is.
- Na, gyere. - húzom magamhoz közelebb. - Tartsd a nyelved. - vigyorgok, mire kinyújtja nyelvét. Sajátomra teszem az egyik bélyeget, majd közelebb hajolok hozzá és lassan átcsúsztatom az övére. Miután sikeresen átért a szépség, magamnak is tettem egyet, utána pedig ízlelgetni kezdtem. Látszólag Kai eléggé zavarba jött, de próbálta valahogyan elrejteni előlem.
- Milyen kis duzzadt a szemed. - beszél kissé pöszén és finoman elkezdte nyomkodni a szemem alatti bőrréteget.
- Csodálkozol? - vigyorgok. - Ennyi idő után már simán lehet ilyen. De, ha kipihenem magam akkor nagyjából elmúlik... ja és a smink csodákra képes.
- Igen, ez igaz. - bólogat.
- Idehoznád az alapozómat? Ott van a fürdőszoba szekrényben. Ha szépen megkérhetlek.

- Hm? - nézek rá.
- Egy kibaszott színes macska van körülötted és harapdálja a kezed. Nem fáj? - néz rám értetlenül.
- A te ruhádon meg Mickey egér színesben ugrál. - nevetek kicsit. - Nem zavar?
- Hol? - forog meg saját tengelye körül és látszólag élvezi, mert nevetgél hozzá.
- Inkább hozd a kenceficém. - nevetgélek és elterülök a kanapén. A falak színesek és egybeolvadnak, én pedig egyre jobban és jobban érzem magam. Előttem Spongyabob, hátam mögött néhány virág táncol és idegtépően magas hangon dúdolnak valamit az agytekervényeimbe. Ahogy elvoltam kis világomban már csak annyit vettem észre, hogy Kai szinte üvöltve rohan ki a nappaliba.
- Egy sárkány... egy sárkány van a fürdőszobában! - kiabál és az említett szoba felé mutogat.
- Milyen sárkány? - nevetek fel, majd megtámaszkodok és sikeresen leesek a kanapéról.
- Gyere és nézd meg, ha nem hiszed el!
Valahogyan feltápászkodtam és próbáltam elsétálni hozzá. Talán nem kellett volna pont fényes nappal használni az LSD-t, mert mindenki tudja, hogy ennek a hatása 8-12 óráig terjed. Ami azt jelenti, hogy semmiféleképpen nem érzed magad fáradtnak és megszűnik számodra az alvás. Utána persze, másnap az ágyat fogod nyomni, annyira nem leszel önmagadnál és úgy fogod magad érezni, mint aki már nem aludt egy teljes hete. Beérve Kai hirtelen elkapta a zuhanyrózsát, ami már az én szememben is valamilyen sárkányszerű dologgá változott.
- Kai, bántani fog... hallom a hangokat! - megyek hozzá közel és próbálom kivenni kezéből.
- Sora, ne csináld már, mert csak feldühíted. - kiabál szinte velem, majd ráesik testemre és alig bírom megtartani.
- Tudod mi kéne most? Egy kiadós szex. - nevetek saját hülyeségemen és próbálom magamról lehalászni.
- Dugni akarsz a sárkánnyal? - nevet ő is, majd nagy nehezen visszateszi a helyére. Elkullogtunk a konyhába, hogy együnk egy kicsit.
- Kai... a szendvicsem beszél hozzám.
- Na és mit mond?
- Azt, hogy ma is nagyon szexi vagyok. - vigyorgok és beleharapok egy jó nagyot. A reggelnek a további része még így ment, majd felöltöztünk és elindultunk Jinahoz. Miután megérkeztünk, az egyik sarokban megláttunk pár tizenéves szipust. Egyből feléjük vettük az irányt, hogy megnézzük mit is csinálnak pontosan.
- Hé, öcsi. - fogja meg az egyiknek a vállát Kai.
- Mit akarsz? - löki el a kezét, majd tovább tartja mindkét tenyerét az orrához.
- Most komolyan? - nevetek fel. - Ragasztó? Milyen kis pitiáner bűnözők vagytok ti. Anyuci biztos nagyon büszke rátok.
- Ne foglalkozz velük, be vannak állva. - mondja az egyik a másiknak. Hárman voltak összesen.
- Mi az, hogy ne foglalkozzon velünk, mi? - rúgok bele a kis tetűbe. Ilyenkor tényleg nem tudom kontrollálni az indulataimat és mindig azt hiszem, hogy legyőzhetetlen vagyok. Sokszor jöttem már ki úgy verekedésből, hogy nem tudtam hol a helyem és ez néhányszor bordarepedéssel járt.
- Gyere menjünk inkább. Úgy is tele van a hajuk pókkal. - nevet kicsit Kai és próbál elhúzni.
- De Jongin, azok a kis gyökerek... - nézek rá és rögtön elnevetem magam. - Kiesett a szemed.
- Hogy mi van? - nevet fel és inkább megyünk tovább. Mikor odaértünk Chanyeol szájából már egy füves cigi lógott, Jinanak pedig láthatóan jó kedve volt.
- Hyung, egy kígyó lóg a szádból! - nevetgél Kai és elkezdi piszkálni a füves cigit.
- Hagyd már, na! - nevetgélek én is és próbálom elhúzni.
- Nektek meg mi a jó bajotok van? - néz ránk érthetetlenül, majd leesett neki a tantusz. - LSD? Most komolyan? Fényes nappal? Megvagytok ti húzatva? Egész nap ilyenek lesztek. - oldódott már nála is a feszültség és hihetetlen vihorászásba kezdett. Ahogy láttam Jina már kezdett józanodni, mert hányt... ami az én szememben még akkor is szivárványnak tűnt.
- Oppa, Oppa... - nevetgélek és közelebb megyek Chanyeolhoz. - Tudod mit súgnak nekem a hangok? - kuncogok kicsit.
- Na mit? - néz rám és újabb slukkot szív.

- A jóból is megárt már a sok. - törli meg száját Jina. - Már megint olyan lidércnyomás van felettem, hogy sírógörcsöt kapok.
- Majd ettől megnyugszol. - tartja elé vigyorogva a cigit Chanyeol, mire beleszív. Nem tudom mennyire lesz neki ez jó, hogy keveri a drogot, de az ő dolga... ebbe én nem szólhatok bele. Szeretem Jinat és tudom, hogyha nem akarná akkor nem csinálná.
- Mi az? - simogatom meg Kai arcát.
- Egy kék hernyó mászik a hajadban. - figyeli a kis állatkát.
- Fúj, szedd ki... szedd ki! - kezdek el kapálózni kezemmel és szinte pánikrohamot kapok az említett hernyótól.
- De nem tudom, nem jön ki. - kapkod a hajamhoz Kai.
- Nyugi, nyugi... - jön oda Jina és megfogja mindkét kezemmel az arcomat. - Nincs benne semmi. - nevet fel és megsimogatja a hajamat.
- Ji, hagyd már őket. - szól rá Chanyeol. Ami még nekem is meglepő volt, mert sose szólította őt Jinek. Nem tudom, hogy mi volt köztük tegnap este, de akkor is érdeklődve figyelem tovább az eseményeket.
- Neked miért baj az, ha szólok neki, hogy nincs a hajába semmi, hm? Ennyire zavar ez téged? - néz rá is szinte fenyegető a tekintete felé. Kai kuncogva siet fülemhez és suttogni kezd.
- Nézd már a hyung cipzárját.. olyan, mintha elakarná kapni a Jina combját. - nevet mellettem, mint egy félőrült. Amit én se hagyhatok ki, mert tényleg vicces, így már nem is hallom ahogyan veszekednek, csak a tátogásukat látom.
- Olyan, mintha az Oppa kígyója beszeretne menni a kis... tudod. - nézek rá és nevetgélek tovább.
- Szerinted letud nyugodni, ha kap egy kicsit a tudod miből? - néz rám perverzen és tovább vigyorog.
- Kai! - lököm meg kicsit. - Hogy lehetsz ilyen? - nevetek.
- Most miért? Nézd, hogy mozog a kobrája. - nevetgél tovább.
- Jól van, elegem van. - csattan fel Chanyeol, mire egy kicsit észbe kapok és immáron figyelem őket.
- Neked van eleged? - hallom a hihetetlen nagy szarkazmust Jina szájából. Nem tudom, hogy a drog hatása alatt vannak-e még, de, ha tovább folytatják, akkor csak az ellenkező hatását fogják elérni annak, amit akarnak. Mi pedig Kaial biztos nem fogunk tudni segíteni, mert egyáltalán nem vagyunk magunknál.

- Vigyázz Kai! Jelzőtábla! - integetek neki. - Ott van mögötted és még karja is van!
De nem tudtam megvárni válaszát, mert Jina arrébb húzott és leültetett az egyik szakadt bőrkanapéra.
- Jinaaaa! - nyavalygok neki. - Az Oppa kígyója betámadta a combodat. - nevetek fel.
- Milyen kígyó? - néz rám értetlenül, de látom rajta, hogy tiszta ideg. Chanyeol veszekedése csak fokozta azt, hogy az anyag végén jár, így tényleg csak az ellenkező hatást gyakorolja saját magára.
- A lába közt... a cipzár mögött. Egy százfogas kigyószörnyeteg. - nevetek még mindig saját hülyeségemen és eldőlök a kanapén. Ő pedig helyet foglal a fotelben és onnan figyel engem.
- Sora... - sóhajt fel.
- Nincsen Soraaaa. - kiabálok és még mindig látom magam körül a színességet és ahogyan egybefolynak a falak. - Látom Jézus képét tükröződni a falon. Elég rozzant és szőrös volt a csávó, nem? Bár a fekák váltig állítják, hogy Jézus néger volt. - nevetgélek tovább és azt se tudom, hogy hol vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése