- Csak ennyi? – rugdosom meg az ágyon. – Te szerencsétlen… - dugtam melltartómba a megszerzett pénzt, majd felkapva a cuccaim, már siettem is le a nyílt utcára. Azonnal rohantam vissza a szokásos találkahelyünkhöz, ami egy nagyobb elhagyatott romos épület volt. Itt szokott minden olyan elveszett lélek tanyázni, mint amilyen én vagyok. Két ismerős alakot figyeltem meg a távolban és azonnal oda is siettem hozzájuk. Az egyik Chanyeol volt, a másik pedig miért is ne, de Kai. Amióta csak az eszemet tudom, és itt vagyok, ők mindig együtt szoktak lenni. Már azon is elgondolkoztam, hogy melegek… de nem, mert gyakran látok körülöttük könnyűvérű nőcskéket.
- Mi ez az ízléstelen ruha? – nézek végig rajtuk.- Neked is szia. – morogta Kai. Úgy látom nem volt jó napja.
- A főnök kérésére idióta játékvezetőknek kell beállnunk az új gazdagok buliján, ha azt akarjuk, hogy megkapjuk a 2 napi adagunkat. Nem sokára indulnunk is kell vissza, de addig még van időnk. – válaszolt végre Chanyeol a kérdésemre.
- Már megint kivel verekedtél? – nézek felszakadt bütykére.
- Senkivel… - motyogja, és lefelé néz. – Csak az a nyomorék elakarta venni a füvemet.
- Van füved?! – kérdezzük egyszerre Kaial, mire bólogat.
- Oppa, nagyon szükségem lenne most egy kis adagra, kérlek. – nézek rá könyörgő szemekkel.
- Nekem is, nekem is. – hisztizett szinte mellette Kai.
- Álljatok már le. - szisszen fel és fogja a fejét - Majd széthasad a fejem, basszus. Kai, te pedig még a múltkorira se adtad vissza a pénzt, szóval te nem kapsz. - néz rá.
- Na és velem mi van? - remegnek meg szinte ajkaim, annyira kívánom már azt a mámorító érzést.
- Te kaphatsz. - néz fel rám - De ne nagyon terjeszd senkinek se, hogy van, mert akkor az összes gyökér idesereglik, mint a keselyűk.
- Jó, persze. - bólogatok izgatottan. - Amúgy hol van Jina? Láttátok már? Azt mondta, hogy itt találkozunk.
- Utoljára 1 órával ezelőtt láttam, - szólt közbe Kai - dehogy utána hová tűnt... fogalmam sincs.
- Úgy is nem sokára visszajön. Nem kell aggódni. - rántja meg a vállát Chanyeol, majd elővett egy szál kissé duzzadt füves cigarettát, majd átnyújtotta nekem. Azonnal kikaptam kezéből és szinte felszakítottam a táskámat, hogy kitudjam venni az öngyújtóm. Számba vettem azt a mámorító halált és meggyújtottam végét. Nagyot szippantottam az első pillanatban és figyeltem, ahogyan Kai szeme fel és alá cikázz rá.
- Köszönöm. - vigyorgok Chanyeolra, majd Kai felé fordulok. - Kérsz Jongin?
- Igen, kérlek adj. - pattan fel és elém áll.
- Mit teszel meg érte? - vigyorgok rá még mindig, és tovább szívom, majd ráfújom a füstöt.
- Akármit... amit csak szeretnél. - ragadja meg a karomat, mire elrántom.
- Gyere! - teszem szájához és megkönnyebbülten beleszív. - Jesszusom, te remegsz. Mióta nem kaptál normális adagot?
- Tegnap este óta. - zihálja és újra beleszív.
- Ülj le! - lököm vissza Chanyeol mellé. Utána pedig helyet foglalok ölében. - Nagyon jó kedvemben találsz, szóval elszívhatjuk mind a ketten.
- Csak jó lenne, ha annyira nem lennél betépve. - néz Chanyeol Kaira. - Hogy fogjuk így elvégezni a munkát te nagymenő?
- Odafigyelek, nem lesz gond. - legyint, majd derekam köré fonja karját és száját tartja az újabb slukkért. Megforgatom szemeimet, majd újra beleszív, utána pedig követem én is. Ez így megy végig, amíg el nem szívjuk teljesen. Nem telik el sok idő, de már érzem azt a lüktetést a fejemben és, hogy az érzékeim egyre jobban kiszélesednek. Gondolataim addigra már jóval eltűntek és semmi érdemleges nem volt a fejemben. Már megint azt éreztem, hogy én képes vagyok mindenre és majd megmutatom mindenkinek, hogy én mennyire is vagyok jó. Chanyeol folyamatosan beszélt hozzánk, de én nem hallottam a sajátom és Kai nevetésétől.
- Nem gondoljátok, hogy egyszer majd fel kéne hagynunk mindenféle droggal? - néz ránk Chanyeol, mire Kaial szinte kórusban nevettünk fel.
- Miről beszélsz hyung? - nevetett jobban Kai és nekidőlt a vállamnak, mert nem bírta tartani magát.
- Oppa, ezt te se gondoltad komolyan. - nevetek én is, majd jön a következő szint, mikor már teljesen homályosan látok és összefolyik körülöttem minden.
- Nem is, csak olyan nevetséges mikor így röhögtök. - nevet most már ő is, majd a távolban megpillantja Jinat.
- Jinaaaaa! - kiáltok fel nevetve és szinte kiszakadok Kai öléből, hogy láthassam egyetlen barátnőmet. Lassan közelített felénk egy üveg kibontott sojuval, én pedig azonnal átöleltem őt. - Jinaaaa!
- Hé, nézz rám! - emeli fel a fejemet és rögtön 1000 wattos vigyorával találom szembe magam. - Már megint rossz vagy.
- Mintha te nem lennél. - nyújtom rá erőtlenül a nyelvem, majd kikapom az üveg sojut a kezéből.
- Be vannak tépve vagy mi? - néz vigyorogva Kaira, aki magában beszél, majd Chanyeolra.
- Ja, most szívtak el közösen egyet. - vigyorog Chanyeol is, aki alig bírja ki, hogy ne piszkálja legjobb haverját. - Hé, Kai! - kiált bele fülébe.
- Hyung, mi az isten... - kap füléhez és hirtelen felpattan mellőle. Chanyeol csak idétlenül nevet és beletúr hajába.
- Mennünk kéne, mert mindjárt munka van. - néz rá most már kissé szigorúan, hogy szedje össze magát.
- Munka? - nevetgél tovább, mintha ez a szó annyira vicces lenne. De én is felkapom a fejem és tovább folytatom a nevetgélést, csak eddig sokkal érdekesebb volt a földön mászkáló bogár tanulmányozása.
- Jesszusom, Kai... ez megharap. - nézek az előttem lévő csótányra, ami a szerek hatása alatt, legalább a tízszeresére nőt a fejemben.
- Sora, az csak egy bogár. - kuncog rajtam Jina, majd Chanyeolhoz fordul. - Milyen munka?
- Basszus, ez tényleg harap. - lépked oda Kai és próbálja taposni kisebb és nagyobb sikerekkel.
- Csak a főnök megkért kettőnket, hogy menjünk el az új gazdagok bulijára, mint játékvezető. Cserébe 2 napi adagot ad. Van kedved jönni Kai helyett? - szélesedik vigyora.
- Naná. - csapja össze kezeit vigyorogva és felénk néz. - Jussatok valahogyan haza.
- Nem lesz gond. - legyint Kai felé - Még időben elérem a pekingi gépet.
- Mi a... - nevet fel Chanyeol. - Tudtommal még Szöulban laksz, te barom.
- Nem hallod, hogy... - kezdtem el a mondatomat, de mire odaértem, hogy megleckéztessem Chanyeolt, már elfelejtettem az egészet. Így csak a maradék sojut ittam meg, majd tartottam Kainak, hogy ő is igyon belőle.
- Jól elvették a piád. - fordul Jina felé Chanyeol.
- Annyi baj legyen, majd veszek másikat. - vonja meg vállát az említett. - De akkor menjünk, gondolom már késésben vagy.
- Igen, eléggé. - bólogat serényen, majd megfogja a cuccait és mellé lép. - Elbasztad Kai, mondtam, hogy ne tépj be annyira, így nem lesz cuccos.
Kai mit sem törődve vele továbbra is az én és az ő saját kis világában volt. Idétlenül ugráltunk a körülöttünk lévő szivárvány felhőkön és folyamatosan egy idétlen unikornist keresgéltem.
- Menjünk inkább. - biccent neki Jina, majd az utolsó képem róluk már csak annyi volt, hogy sétálva mennek tovább. Az elfogyott sojut a földhöz vágtam, majd valamilyen határos módon hazafelé kezdtem sétálni, de nem egyedül hanem Kai társaságában. Fogalmam sincs, hogy hogyan értünk haza, de valahogy hazaértünk és Kai még valami jelzőtáblával is majdnem verekedésbe keveredett. Persze én ekkor már tényleg nem tudtam fokozni idétlen nevetésemet. Egy számomra ismeretlen pillanatban elkapott a halálfélelem és kétségbeesetten vettem lépéseimet a lakás felé. De szerencsére ez az érzés hamar megszűnt.
- A kanapén alszol. - szólok neki, majd lelököm az adott bútorra.
- Most miért? Miért nekem kell a kanapén aludni? - nyavalyog nekem és elterül rajta.
- Te vagy az első pasi, akit idehozok. Többnyire akiket kirabolok, azokat a lakásán szoktam, hogy még véletlenül se tudják, hogy hol lakok. - zárom be a bejárati ajtót. - De téged nem foglak kirabolni, nyugi.
- Mertem remélni. - motyogja.
- Na, itt van! - veszem el a fotelről az egyik színesebb pokrócomat és odavágom hozzá, hogy betudjon vele takarózni. A fű hatása már kezd kissé gyengülni az órák alatt, de még mindig érzem egy kicsit. Ruhástól borulok be az ágyamba, majd az álmok mezejére lépek én is.
Reggel szörnyű fejfájásra ébredtem és úgy éreztem, hogy kitépem a gyomrom annyira éhes vagyok. Ehhez persze egy irdatlan mennyiségű szomjúság is tartozott. Ami pedig már csak tetőzte a helyzetet, hogy semmire sem emlékszek a tegnap estéből, csak arra, hogy Jongin nálam aludt. Erőtlenül indulok meg a számomra most kellőképpen veszélyes lépcsőn, majd meglátom őt, ahogyan guggol a falnak támaszkodva és néz ki a fejéből.- Reggelt! - intek neki, mire csak bólogat egyet és tovább bambul. - Nem vagy éhes?
- De nagyon. Van kajád? - pattan fel szinte, mint egy éhenkórász és már lép is mellém.
- Sokkal jössz ezért Kai, nagyon sokkal. - teszem karba a kezem.
- Visszafogod kapni, megnyugodhatsz. - forgatja meg nekem szemét. - Csak ne gyere azzal, amivel a Hyung is.
- Meg se szólaltam. - teszem fel védekezésképpen kezeimet.
- Köszönöm. - sóhajt megkönnyebbülten.
- De van egy jó kis cuccom, még így reggeli előtt. - szélesedik vigyorom.
- Micsoda? - néz értetlenül, de látom szemében a kíváncsiságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése