2014. augusztus 26., kedd

Cho Ji Na - 2.

Egy újabb hívást kaptam rokonoktól. Mindig hívogatnak, de sosem veszem fel nekik. Csak felforgatnák az életem és biztos megint dokik seregéhez küldenének, elvonó és a többi hülyeség. Nekem erre nincs szükségem, szóval csak egyszerűen lementem egy közeli kocsmába és ott iszogattam egyedül. Az időérzékem teljesen elveszett, ha nem lett volna egy óra a kocsmába, vagy nem lett volna ott a telefonom, akkor azt sem tudtam volna, hogy mennyi az idő. Éjfél is elmúlt már jócskán mikor elindultam vissza a találkozó helyünkre. Sora már biztos vár, nagyon szeretem és ő a legjobb barátnőm, sőt. . ő az egyetlen barátnőm. De nekem nincs is másra szükségem. Mi megértjük egymást és pont így tökéletes. Mikor odaértem Sora már futott is elém. Mint megtudtam, beszívtak Kaial, mindegyik nagyon vicces volt. Csak nevetgéltek és egy csótányt akartak eltaposni ami kb akkora volt mint a körmöm, vagy még akkora se. Egy kicsit mosolyogtunk Chanyeollal rajtuk majd mondta, hogy neki és Kainak dolgozni kéne menni, de Kai így nem volt képes elmenni. Ezért én mentem Kai helyett, kapóra jön. Legalább lesz két napi adagom és egy kis munka se árt az embernek. "Elköszöntünk" Soraéktól és elindultunk. Játékvezetői munka, ilyet még nem csináltam szóval kíváncsi vagyok rá milyen lesz.
- Amúgy. . te mindig olyan nyugodt vagy. Honnan szerzel mindig anyagot? - kérdezte Channie összeráncolt szemöldökkel.
- Hehe. - kuncogtam kicsit rajta.
- Komolyan kérdeztem! - akadt rögtön ki.
- Téged mit érdekel? Tudom tartani magam egy bizonyos határig, csak te még nem láttál úgy mikor azt a határt átléptem. - gyújtottam rá egy cigire ami a zsebembe lapult.
- Szóval neked sincs mindig anyagod?
- Nincs. Sokszor nélkülözöm, de próbálom magam tartani, addig cigivel nyomom el bánatom, bár nem sokat segít, de pillanatnyilag elég. - fújtam ki a füstöt.
- Oh értem.
- Meg a pia. Ezek már nem nagyon ütnek ki, de a pillanatnyi elnyomásnak jó. De te adtad a füvet Soraéknak, igaz?
- Igen!
- Öhm. . - vakartam a fejem majd beleszívtam a cigarettámba. - Kapok én is? - kérdeztem rá egyenesen.
- Ha te sem mondod senkinek, hogy van!
- Jaj, miért mondanám? Több jut nekem! - dobtam el a cigimet majd vártam, hogy adja a füves cigit.
- Tessék, de ne most szívd el! - adta oda.
- Van eszem, nem vagyok hülye! - forgattam kicsit a szemem majd eltettem a táskámba és tovább indultunk.
Nem mondhatom, hogy a legjobb kapcsolatot ápoljuk egymással. Elvagyunk, egy bizonyos pontig, de folyton húzza a száját rám, én pedig nem fogom hagyni magam! Mikor aztán odaértünk egy nagy bárba, belépkedtünk és körbe néztünk.
- Ez igen! - mondta mintha még nem is járt volna itt.
- Mi van? Új neked?
- Nem, de még mindig hatalmas.
- Ja. . na és? Hol lesz a helyünk?
- Hát szerintem én megyek a pókerasztalhoz.
- Nem is tudsz pókerezni! Majd én leszek ott! - vettem máris az irányt a pókerasztalhoz és Chanyeol is eltűnt. Nem nagyon foglalkoztatott.
Nagyon sokan voltak ezen a buli szerűségen. Rengetegen pokereztek így meg is volt a dolgom. Nem szeretem az ilyen gazdag beképzelt alakokat, de két napi adagért bármit megteszek! Már berögzült bennem ez a mondat: "Tegyék fel tétjeiket!" blabla. . A buli közepén mikor felnéztem egyszer, Chanyeolt láttam egy
lánnyal bemenni a férfi wc-be. Szemeimet megforgatva követtem tovább a játék menetét és figyeltem, hogy senki se csaljon. És mi lesz az ő munkájával amíg ők szexelnek a wc-be? Azt gondoltam, hogy Channie kicsit, de tényleg csak egy kicsit lelkiismeretesebb ha az anyagról van szó, de úgy látom, hogy nem. Mindegy, engem nem érdekel csak az én részem! Miután vége lett a bulinak megpillantottam főnökünket az ajtóba.
- Jó estét! - köszönt majd közelebb lépett.
- Magának is.
- Hát Kai?
- Akadt más dolga, és én jöttem el helyette.
- Oh. . hát akkor te kapod meg az ő adagját. Chanyeol?
- Nem tudom, a buli közepén láttam utoljára mikor bement egy lánnyal a wc-be.
- És kijönni nem látta?
- Nem! - ráztam a fejem.
- Akkor még biztos ott lesz. Magának átadom az anyagot. - dugta a táskámba sunyiba. Még szerencse, hogy már senki se volt ott.
- Köszönöm. - szorítottam erősen magamhoz táskámat majd elindultam haza.
A haza fele vezető úton előkerestem a Chanyeoltól kapott füves cigimet majd mikor hazaértem meggyújtottam és az ágyamba elszívtam. Csak élveztem ahogy a szürke füst már szinte átváltozott lilává a fejembe és érdekes árnyak jelentek meg a falon. Viccesek voltak ezért nevetni kezdtem. A következő kép amire emlékszem, hogy wc-re akartam menni, de az megakart enni. Felhívtam egy embert, akire épp tévedt az ujjam.
- MEGESZ A WC KAGYLÓ!
- Mi van? Minek keltettél fel? - nyüszögött a vonal végén lévő ember.
- Minek hívtál fel? Nem érted, hogy megesz a wc? - nevettem el magam. - Ki vagy? Átjöhetnél! - kuncogtam.
- Jina. . Chanyeol vagyok!
- Pont jóóó. . hehe jó a viccelőkéd! - kuncogtam és elterültem az ágyon.
- Most leteszem, oké?
- Kívánlak! De a wc közénk áll! ÁLL! KÖZÉNK! A WC! CHANNIE! - nevettem el magam, de rám nyomta a telefont - TE KÖCSÖÖÖG! - ordítottam a telefonnak. - Ez egy köcsög. . drágám! - csókoltam meg a kispárnámat és simogatni kezdtem.
De közben átkerültem abba a fázisba mikor elbóbiskolt a fejem és az utolsó amire emlékszem, hogy a fejem ráborul a párnára és minden elsötétedik. Az álmosság és a szer hatása elnyomott. Másnap reggel őrületesen nagy fejfájással keltem fel. Kimentem a konyhába, hogy igyak egy kávét, meg is csináltam majd kezemmel támasztottam fejem a bögrém felett. Kómásan kortyolgattam és kevergettem kanalammal. A tegnap estéből csak az ugrott be, hogy a táskámba két napi adag lapul. Elégedetten dőltem hátra a székben és lehúztam a kávémat. Magamhoz vettem a táskámat és kivettem belőle az anyagot. Már akartam, hogy megízlelhessem, ezért nem is vártam tovább. Egy kicsit kiöntöttem az asztalra és felszívtam. Utána nagy levegőt vettem és már éreztem is a mámorító jókedvet. Csapot-papot ott hagyva indultam el a közös helyünkre.
- Jó reggelt. - köszöntem Chanyeolnak, még csak ő volt ott.
- Neked is!
- Köszönöm a tegnapi füves cigit.
- Este szívtad el, mi?
- Igen, de ezt honnan tudod?
- Felhívtál, nem emlékszel?
- Nem. - estem kicsit kétségbe. Vajon mit mondtam neki?
- Hehe. - kuncogott.
- Mit mondtam neked?
- Semmit!
- Chanyeol!
- Az én titkom marad!
- Ne szórakozz! Mondd el! - szorítottam meg a kezét.
- Ha elakarsz süllyedni. . azt mondtad nekem, hogy leakarsz velem feküdni, kívánsz de a wc közénk áll, mert a wc megakart téged enni.
- MI? - kerekedett ki a szemem. - De ezt ne vedd komolyan! Be voltam szívva!
- Most is be vagy! - nézett rám hűvös tekintettel és lökte el a kezeimet a kezeiről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése