Cho Ji Na - 10.

Miután elviharoztam onnan egyenesen haza mentem. Nem tudtam elhinni, hogy hogyan lehet ekkora egy tuskó. Most hivatalosan is kihívott egy "harcra", és nem fogok megtörni neki! Nem fog nyerni, ha rajtam múlik, nem fogom neki hagyni! Ő fog nekem engedelmeskedni! Lehuppantam az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Nekem ehhez kell Sora segítsége, de őt most nem akarom zavarni. Érte is aggódok, Sehun ott van nála, ha megint elcsavarja a fejét, én komolyan megölöm azt a gyereket! Rá merek fogadni, hogy semmit sem változott,ugyanúgy elcsábítja Sorat aztán meg itt hagyja. Majd holnap felhívom és hátha tudok beszélni vele. De most elmentem fürdeni, kicsit kiszellőztettem a fejem, majd bevettem pár altatót és már aludtam is. Jelenleg jobban aggódtam Sora miatt, minthogy Chanyeollal foglalkozzak. Másnap reggel erős fejfájásra keltem amit az elvonási tünetek okoztak, nem bírtam tovább és elindultam valamit keresni. Valamit szívnom, vagy innom kellett, de otthon már nem volt semmim. A közös helyünkre mentem szokás szerint.
- Van valakinek valami anyagja? - kérdezgettem az embereket kétségbeesetten.

- Nincs, sajnos! - jöttek a hasonló válaszok.
- Chanyeolnak van! - állított meg egy srác és a sarokba gubbasztó Channie felé mutatott, aki fapofával tekintett rám.
- Nincs az a pénz! - ráztam meg a fejem és elszaladtam onnan. Valamit keresnem kell!
- Na mi van kislány? - állított meg egy srác akit már jól ismertem.
- Tao! Mit akarsz? - néztem fel rá.
- Semmit, te mászkálsz úgy, mint egy mérgezett egér.
- Akkor miért nem hagyod, hogy tovább mászkáljak?
- Mert látom, hogy kivagy! Nálam tudod, hogy mindig van anyag!
- A múltkor székkel dobáltál! Szerinted elfogadom tőled?
- Akkor ne! - egy kicsit megtorpantam mikor elővette a füves cigit és megcsapott az a mámorító illat. De egyben eszembe jutott amit Chanyeol papolt nekem, hogy ezek kamu drogok és bajom is lehet belőle.  De mióta hallgatok én Chanyeolra?
- De! Kell! - ragadtam el kezéből.
- Nincs ingyen!
- Tessék! - nyomtam kezébe a pénzem.
- Köszönöm! Jó mulatást! - vigyorgott és elment. Én hazasiettem és otthon az első dolgom volt, hogy meggyújtottam a cigimet. Éreztem ahogy végig árad a testembe a cigi ereje és hagytam, hogy más helyekre vigyen el.
Eldőltem a kanapén és nagyokat szívtam a cigibe. Színeket kezdtem látni és minden sokkal szebb volt. Felhívtam Sorat, aki pár csengés után fel is vette.
- Igen? - szólalt bele.
- Soraaaa! - kuncogtam.
- Ji? - kuncogott rajtam.
- Találkoznunk kell! - nyögtem bele a telefonba.
- Szerintem is!
- Remek! - kuncogtam. - Üzenem annak a Sehun gecinek, hogy menjen haza a faszombaa! Huhuuu! - nevettem.
- Bolond vagy! - kuncogott. - De... találkozzunk a parkba!
- Melyikbe? - kuncogtam.
- Na melyikbe? Ami a közös helyünkhöz közel van!
- Jaaaa, tudoooooom! Ott leszek, mikor?
- Majd még megcsörgetlek, oké?
- Okkkééé! De add át az üzenetemet annak a Sehun gyereknek!
- Átadom! - kuncogott.
- Ciaaaaa cicifix! - kuncogtam.
- Szia! - nevetett és letettük.
Elszívtam az egészet és eldobtam a csikket. Imádtam megint érezni, hogy a felhők közt vagyok! Szinte lebegtem a boldogságtól, de sajnos hamar megszűnt. Pedig ennek nem kéne ilyen hamar megszűnnie, ezért megint eszembe jutott amit Chanyeol mondott... rohadjon meg, ha igaza van! Nem is kellett sokat várnom és hatalmas hányinger kapott el, azonnal szaladtam a mosdóba és a wc fölé hajoltam. Abban a szent pillanatban kijött belőlem minden, nagyon rossz érzés volt, mert már rég hánytam. Hülye voltam, hogy Taotól bármit is elfogadtam, de nem tehettem mást! Mikor kihánytam magamból mindent, utána fogat mostam és visszadőltem a kanapéra. A fejem nagyon sajgott és mérhetetlenül nagy hányingerem volt. Megfogadtam, hogy soha többet nem fogadok el semmit

Taotól, csak ne legyen semmi bajom! Bevettem 3 fájdalomcsillapítót, de az sem hatott, csak elnyomott és elaludtam.

Olyan hülyeségeket álmodtam, Chanyeol jelent meg az álmomba és kiosztott, hogy milyen hülye kislány vagyok amiért ilyeneket elfogadtam Taotól, aztán Sora oktatott a dolgokról és én nem tudtam semmit mondani, csak álltam és mérhetetlenül szívbemarkoló volt minden egyes szó amit a fejemhez vágtak. Chanyeol rettentő helyes volt az álmomba és éreztem valami vágyat, amit azonnal kiakartam rajta élni, de felijedtem. Csapzott volt a hajam és a szívem nem ismert határokat, olyan gyorsan vert. Ránéztem a telefonomra, 17:30 volt, de Sora még nem keresett, nem akartam siettetni, de ezek után még jobban akartam vele találkozni! Első sorban azért, hogy megtudjam mi van most vele és Kaial, aztán meg ő és Sehun... valahogy még mindig nem tetszik ez a tény. Inkább Kaial legyen, ő rendes gyerek, nem úgy, mint Sehun vagy Chanyeol. Ők csak kergetik a saját igazukat és kihasználják a náluk gyengébbeket!

- Kwon Sora - 9.

Miután beértünk a lakásomba, feszélyeztetve éreztem magamat a két srác között. Mind a hárman a kanapén ültünk. Sehun a jobb oldalamon, Jongin pedig a bal oldalamon foglalt helyett. Idegesen tépkedtem szoknyám szélét és csak bámultam magam elé.
- Megmagyaráznád végre? - pillantott rám idegesen Sehun.
- M-mit kellene magyaráznom? - néztem érthetetlenül. Már tényleg nincs semmi közünk egymáshoz. Csak azért engedtem magamhoz, hogy itt aludjon. Bár ezt sem tudom, hogy minek, mert amennyire tele van pénzzel, simán megtehetné, hogy keres valami nagymenő hotelt és ott száll meg.
- Őt. - bökött Jongin felé.
- Sehun, Jongin csak az egyik barátom. - sóhajtottam fel - Meg miért kellene magyarázkodnom neked, mikor már nem is vagyunk együtt?
- Már meg Jongin? Nem azt mondtad, hogy Kainak hívják?
- Csak a haverjai hívják Kainak... - motyogtam.
- Nos, haver... vagyis Kai. - vigyorgott rá, és átkarolt vállam felett - Zavarsz, szóval pattannál?
- Ha jól hallottam, azt mondta, hogy már nem vagytok együtt. Akkor minek mennék el? - szólt kissé erélyesebben Jongin. Láthatóan feszültség volt köztük és szinte szemmel ölték a másikat.

- Azért, mert szeretném, ha minden olyan lenne, mint régen... szükségem van Sorára. - ölelt jobban és végig simított arcomon.
- Mikor nekem volt szükségem rád, elhagytál... - suttogtam szinte.
- Sora, az már olyan régen volt. - sóhajtott fel és eltakarta szemeit.
- Egyszer sem kerestél azóta! - fakadtam ki és lerántottam magamról kezét.
- Mi történt? - szólt közbe Jongin és aggódva arcomat kezdte fürkészni.
- Miután elveszítettem a családomat. Tudod, amit meséltem, hogy megölték őket... - suttogtam, mert fájó emlék volt a számomra - Sehun inkább Amerikába ment tanulni és magamra hagyott.
- Menj el... - nézett a szőkére - Azt mondtam menj el, a kurva életbe! - pattant fel idegesen és felrángatta őt a kanapéról.
- Minek? - lökte el kezeit magáról - Hogy megint magára hagyd vagy mi?!
- Mondtam már, hogy elölről szeretnék vele kezdeni mindent, de csak az utamban vagy, és úgy nézel rá, mint aki szemmel levetkőzteti!
- Hirtelen olyan fontos lett neked? - nevetett fel cinikusan Jongin.
- Eddig is fontos volt... Sora, kérlek! - nézett rám és felhúzott magukhoz. Remegve fogtam meg kezét, de nem az ő közelsége miatt. A testem már megint anyagot szeretett volna, de egyszerűen nem akarok Sehun előtt betépve szédelegni. Akkor tényleg magával rángatna Washingtonba és elvinnie egy elvonóra. Ha kell erőszakkal, csak, hogy jobbat tegyen nekem, mert azt hiszi, hogy ez a kötelessége. Pedig nagyon jól tudja, hogy már nem érzek iránta semmit... vagyis azt hiszem.
- Sehun, miért kellett pont most betoppannod az életembe? Miért nem szedtél fel valami szépség kurvát ott, és most boldogan élnél vele...
- Jó, adok egy kicsi időt. - sóhajtott - Addig szétnézek a városban. De mire visszajövök, szeretném, ha komolyan beszélnénk. Értve?
- Keress egy rohadt hotelt és szállj meg ott. - fintorgott rá Kai.
- Neked meg mi bajod van? Semmi közöd nincsen Sora döntéseihez... csak egy nyomorék vagy, aki a seggében van.
- Ne beszélj már így! - löktem el magamtól - Miért vagy ennyire ellenszenves vele? Nem is ismered őt! Egy félórája vagy csak itt, de már szinte leírtad őt mindennek! Miért vagy ennyire féltékeny Oh Sehun?
- Mert olyan, mint én! - üvöltött szinte rám, amitől megtorpantam. Olyan, mint ő? Felkaptam fejemet Kaira és jobban megnéztem. Tényleg lehetett látni a hasonlóságot, de annyira nem volt túl sok. Majd szinte villámcsapásként tudatosult bennem, amit mondott. Sehun is ilyen volt régen. Mindig nekem akart jót, és csak velem szeretett volna lenni. Állandó beszélgetéseink voltak, és jól éreztük egymást a másikkal. Míg nem végül elkezdtünk vonzódni a másikhoz, és azon kaptuk magunkat, hogy összejöttünk.
- Most menj el... - pillantottam Sehunra, és végig simítottam arcán, hogy megnyugtassam - Ígérem, utána megbeszélünk mindent!
- Tényleg? Szeretném, ha így lenne. - biggyesztette le ajkait és szorosan magához ölelt. Viszonoztam ölelését, és mellkasába fúrtam fejemet. Olyan régen volt, mégis úgy hiányzik a közelsége. Forró csókot hintett fejem búbjára és próbált újra megcsókolni, de elhúztam fejemet.
- Tényleg. - mosolyogtam rá biztatóan.
- Akkor megyek. - sóhajtott, majd összeszedte pár cuccát és elhagyta a lakást. Zavartan álltam Jongin előtt, és azt se tudtam, hogyan magyarázkodjak neki.

- Sajnálom, hogy látnod kellett ezt az egészet... tudod, Sehun nagyon féltékeny típus. Fél, hogy elveszel tőle. - motyogtam, és éreztem ahogyan a pír szökik arcomba.
- Azt vettem észre. - nevetett kicsit, hogy oldja a feszültséget - Nagyon nem volt szimpatikus.
- Te se neki. - nevettem én is vele és újra helyett foglaltunk a kanapén.
- Szerinted Jina és Chanyeol megbeszélték? - terelt a témát.
- Üm, nem tudom. Szeretem az Oppát, ahogyan Jinat is, de mind a ketten annyira önfejűek! Meg mi már, hogy be vannak állva és kavarnak egymással... mikor mind a kettő azt mutatja, hogy utálja a másikat.
- Jaj, hagyjuk már! Chanyeol nem utálja Jinat. - nevetett.
- Hogy mi? Na, mesélj csak! - kezdtem őt unszolni vigyorogva. Majd mesélésbe kezdett. Olyan édes ilyenkor, mikor magyaráz. Tényleg szeretek Jonginnal lenni, és tudom róla, hogy ő egy nagyszerű barát.
- Szóval, annyi a lényeg, hogy egyik nap a Hyungnál aludtam, de ne értsd félre! - nevetett és úgy nézett, mintha valaki meghallhatná azt, amit mond. Annyira helyes, de tényleg... miért nem vettem én ezt eddig észre? Vagy csak Sehun hozta most ezt ki belőlem, és rögtön úgy érzem, hogy alkalmazkodnom kell valakihez? Bárcsak itt lenne most Jina, ő biztos tudna valami tanácsot adni.
- Jó, nem értem félre, csak mondd már! - nevettem fel. Tudja jól, hogy mindig piszkálom amiért olyan sokat vannak együtt. De hát, kérem... ő mondta rám, hogy leszbikus vagyok! Jó, persze csak hülyeségből... de én is csak a móka kedvéért mondtam azt róla, hogy meleg.
- Szóval, ott aludtam a Hyungnál, és mikor felkeltem átmentem a szobába. Már éppen ordítani akartam neki, hogy: "Éhes vagyok, adj enni Hyung!" Mire meghallottam, hogy álmában beszél, és folyton Jina nevét kántálta. De nyugi, nem nyögött meg semmi... nem szexelt az álmában. - nevetett - Inkább olyan volt, mint egy félős kisfiú, aki az anyukája iránt siránkozik. Meggyötört és rekedt volt a hangja, szerintem félt.. Tudom, hogy a Hyung a múltja miatt, tényleg nem foglalkozik a nőkkel és nem érdekli a sorsuk, de szerintem kedveli Jinat... nem fogja soha bevallani, de kedveli.
Köpni-nyelni nem tudtam, mert most én is egy olyan oldalát ismertem meg Channienek, amit eddig nem. Nem gondoltam volna, hogy ő ilyen is tud lenni. Általában mint négyünk közül a legidősebb, törődik velünk. De sose láttam, hogy a gyenge oldalát megmutatná felénk. Mindig adta az erős férfit, aki bármit megtenne a barátaiért. Vagyis nálam ez szokott lenni... tényleg nem értem a veszekedéseiket Jinával.
- Hahó, élsz még? - lengette előttem kezét és nevetett.
- Ja, persze... - vigyorogtam rá.
- Na és én? Rólam, miért nem beszélünk?
- Mit szeretnél tudni kedves Jongin? - mosolyogtam és közelebb ültem hozzá.
- A mi kapcsolatunkkal mi van? Vagyunk olyan rosszak, mint Jináék? - nézett szemeimbe, mire egy pillanatra görcsbe rándult a gyomrom és dióméretűre zsugorodott. Nem gondoltam arra, hogy mi milyenek vagyunk együtt. Azon kívül, hogy mindig jóba vagyunk meg ilyenek... hiszen Chanyeolékat állandóan megbeszéljük, de magunkat nem. Még Jináék se beszélnek rólunk, nemhogy mi magunkról. Tényleg nem tudom, hogy mit válaszoljak neki...

Cho Ji Na - 8.

Még beszéltünk kicsit Soraval, de nagyon terelte a témát. Nem szeretem mikor kihasználja a kirohanásaimat, hogy valamiről elterelje a figyelmemet. A beszélgetés folyamán meg tudtam tőle, hogy Sehun visszajött. Nagyon nem tartottam jó ötletnek.. remélem Sora vigyáz magára, féltem őt. Nem akarom, hogy Sehun megint belopja magát a szívébe aztán meg megint itt hagyja. Pofátlan viselkedés az ilyen. De Sora pont Sehun miatt sietett, ezért lementünk a nappaliba a srácokhoz. Kai össze-vissza magyarázott, hogy Channie mindent elmondott neki arról a bizonyos estéről. Nem értettem.. azt hittem nem emlékszik ahogy én se. Nagyon erősen vert a szívem és ahogy Kai és Sora kiléptek én tátott szájjal fordultam Chanyeol felé.
- Igaz ez? - nyögtem ki ezt a pár szót.
- Megmagyarázom!
- Azt ajánlom is.. mi az, hogy.. hogy te tudod?
- Ji! Ülj le!
- Nem fogok leülni! Mondd!
- Oké.. én sem emlékszem sokra.. csak, hogy nem csak egy csók volt köztünk.. több csók is elcsattant.
- De ez így, hogy? Most hopp, hirtelen eszedbe jutott?
- Nem! Én ezzel aznap reggel is tisztába voltam, csak nem tudtam a reakciódat. Elakartam mondani, de Tao bekavart és..
- És gondoltad, hogy akkor el sem kell nekem mondani, igaz?
- De nem volt más!
- Már nem tudom mit higgyek!
- Mondom, hogy nem volt!
- Hagyjuk, jó? Nekem ez sok.. tudod mit? Te semmit sem változtál! Ugyanúgy csak egy tárgy vagyok neked mint a többi kis kurva.. semmivel sem vagy különb, mint Tao! - indultam haza.
Nem akarom ezt az embert látni... Dühöngésem közepette megfogtam a szekrényemben rejtőző dobozt amiben volt egy kis kokain. Odavittem az asztalra és fölé hajoltam, felszippantottam majd  még egy nagy levegőt vettem a levegőből. Megtöröltem az orrom és már éreztem is a hatását. Boldog voltam és feldobott. A telefonommal szórakozva vigyorogtam. Még majdnem Chanyeolnak is küldtem egy üzit, de aztán valami elterelte a figyelmemet így letettem a telefonomat és a konyhába mentem. Énekelni kezdtem és táncolni, egészen a zuhanyzóig eltáncoltam majd megfürödtem. Azt is persze énekelve. Mikor aztán végeztem a zuhanyzással bebújtam az ágyamba. Ahogy tudtam is, a kokain okozott jó kedvem nem sokáig tartott, szinte azonnal a végletbe zuhantam és eszméletlen nagy depresszió kapott el.
- Engem senki sem szeret.. - motyogtam magamnak. - Nincs kutyád se, nincs pasid,  a barátnőd is inkább a pasikkal foglalkozik, családod sincs.. mit akarok így? - oktattam magamat és közben egyre jobban húztam össze magam az ágyamon.
Mindenben a rosszat láttam és már a kiborulás szélén voltam. Körmeimet rágcsáltam és könnyezni kezdtem.
- Miért nem szeret senki? Biztos én vagyok a legrosszabb ember a világon. - szipogtam még mindig magamnak.
Magamra húztam teljesen a takarót és álomba sírtam magam. Senkivel sem akartam beszélni, mégis szeretetet akartam. Reggel még mindig morcosan keltem fel, a napokban lehetnek düh kirohanásaim. Duzzogva ittam meg a kávémat és elindultam. Gondoltam, hogy kell valami új cucc, ezért egy kis ruha üzletet kerestem ahova mindig járok. Találtam is magamnak ruhát, nagyon jól nézett ki. Igaz kicsit rövid volt, de az sem érdekelt. A fejem majd szét esett, gondolom a Taos baki miatt.. de most ez sem foglalkoztatott. Kifizettem a ruhát és az egyik sikátorba át is öltöztem, majd bementem egy kocsmába és épp annyit ittam, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Úgy mentem a szokásos helyünkre. Chanyeol már megint ott volt.
- Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Szi-a. - néztek rám.
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit rövid? - mormogta Chanyeol.
- Mi beleszólásod van neked az életembe és a stílusomba? - akadtam ki rá.
- Csak megjegyeztem.
- Ja.. bezzeg akkor szeretnéd ha csak neked mutatkoznék benne, nem?
- Azt szerintem mindenki akarná. - szólt közbe egy srác.
- Fogd be! - ordítottam a srácra. - Tudom, hogy szeretnéd.. - kacsintottam kicsit Channie felé és közelebb mentem hozzá.
- Ji.. - nézett rám. - Ne járasd le teljesen magad..
- Hagyjuk már. - ültem az ölébe vele szembe és rádőltem a vállára. - Tudom, hogy akarod és akkor is akartad! - simogattam a mellkasát pólón keresztül és puszilgattam nyakát.
- Ji..
- Channie.. - nyögtem a fülébe és ringatni kezdtem a csípőmet.
- CHANYEOL! - kiabáltak a srácok.
- Ne kiabáljatok már! - szólt rájuk Channie.
- Igen.. nem hallja az én nyögéseimet. - öleltem át a kezeimmel a nyakát majd megcsókoltam.
Szinte azonnal viszonozta a kicsit sem érzéki csókunkat. Elkezdtem közben vetkőztetni míg az ő keze a fenekemen pihent.
- Kívánlak! Akarlak! MOST! - vezettem egyik kezét a bugyimhoz.
Simogatni kezdte a nemiszervemet bugyin keresztül és én közben kéjesen harapdáltam a fülét és nyalogattam. Belevezettem én is kezemet a nadrágjába és simogattam férfiasságát. Pár csókot elejtettünk közben és a srácok hangját hallottam a háttérben ahogy figyelik az eseményeket. Mikor már komolyabbra fordult volna a dolog, valami elpattant az agyamban és ránéztem.
- LÁTOD? NEKED IS CSAK ARRA KELLENÉK! TE FASZKALAP! ROHADJ MEG! - kiabáltam rá és lepofoztam majd otthagytam. Mérhetetlen düht éreztem a mámorító ital hatásával együtt. Gondolom a kokain okozta ezt a kirohanásomat. Csoda, hogy haza találtam, de otthon levettem ezt a nevetséges ruhát és csak a kanapéig jutottam el, rászédültem és valami álom szerű érzés kapott el. Elaludtam, pedig nem is voltam fáradt. Mikor felkeltem már késő délután volt. A fejem széthasadt, de nem emlékeztem csak arra, hogy vettem egy nagyon rossz ruhát és, hogy ittam. Fej fájásom ellenére én felöltöztem és elindultam a helyünkre. Mikor bementem csak Chanyeol volt ott.
- Szia. - köszöntem neki kicsit halkabban.
- Szia. - motyogta.
- Csak te?
- Aha, ha bocsánatot jöttél kérni akkor a válaszom az, hogy nem haragszom csak azt nem akartam, hogy leégesd magad, de azt utálom ha olyanhoz hasonlítanak, mint Tao.
- Mi van? Milyen bocsánat kérés? Te nem mondtál el semmit! Nehogy még nekem kelljen bocsánatot kérni! - akadtam ki.
- Látom nem emlékszel.. akkor elmondom neked, hogy ne mástól tudd meg!
- Mit?
- Voltál itt egy pár órája és majdnem lefeküdtél velem ott, azon a kanapén! - mutatott.
- MI? - kerekedtek ki szemeim.
- Itt voltál egy nagyon rövid ruhába és elkezdtél velem pettingelni.
- Úristen. - szinte leszédültem a kanapéra mikor ezt meghallottam.
- Nem hazudok.. ez így volt..
- Bevoltam rúgva. - takartam az arcom. Nagyon elszégyelltem magam.
- Tudom.. ontotrad magadból a pia szagot..
- Akkor.. tényleg bocsi..
- Ja és egyszer csak bekattant az agyad, elkezdtél velem kiabálni, hogy rohadjak meg, meg, hogy nekem is csak arra kellesz..
- Ez igaz..
- Mi van? Te jöttél ide és konkrétan megakartad baszatni magad velem.. és én vagyok a rossz? - akadt ki.
- Mert te nem állítottál le!
- Hát bocs.. tényleg bocs, hogy férfiból vagyok.
- Nem, te egy féreg vagy!
- Mi vagyok?
- Féreg!
- Te meg egy büdös kurva, akit csak meg kéne egyszer tanítani a jó modorra!
- Tudtam, hogy így gondolod! - álltam fel.
- Ahogy viselkedsz.. kiérdemled ezt a megnevezést!
- Rohadj meg! Soha többet nem akarlak látni!
- Én se! De ide ne gyere többet!
- Nem a tied a hely! Oda megyek ahova akarok és nem te fogod elmondani, hogy hol legyek! Nem fogok a te csettintésed szerint táncolni azt ne várd! - köptem elé.
- Fogsz te még úgy táncolni ahogy én akarom! - fenyegetett.
- Majd azt meglátjuk!
- Majd szólok mikor nyertem, oké? - vigyorgott elégedetten.
- Lefagy arról a mocskos pofádról a mosoly! - fordítottam neki hátat és ott hagytam.
Még ilyet.. mit képzel magáról? Utálom!

- Kwon Sora - 7.

A Főnök ahogy elmondta a kis mondanivalóját, már viharzott is ki a teremből. Nem tudtam, hogy reagáljam le ezt az egészet, mert ez tényleg komoly feladat. Voltaképp el is vállalnám, meg nem is. Az a baj, hogy túlságosan is függő vagyok, így tényleg mindent megtudok tenni az anyagért. Főleg, hogy ez egy havi adag. Kai szinte rezzenéstelen arccal állt a továbbiakban. Nem tudom, hogy ő mennyire foglalkozik ezzel, de remélem, hogy nem veszi félvállról. Inkább nem néztem tovább, mert nem akartam, hogy azt higgye bámulom őt.
Amíg a gondolataimban elmerültem, egy arc nézett rám vállam felett.
- Min gondolkozol? - nézett tovább Kai, én pedig megijedtem és összerezzentem kicsit.
- Szerinted min? - sóhajtok fel.
- Ne aggódj már, - mosolyodik el - együtt mindent megoldunk.
- Ja... együtt. - húzom a szám.
- Most meg mi bajod? - vonja fel szemöldökét - Azt hittem, hogy szeretsz velem lenni.
- Jinaval jobb lenni.
- Leszbikus vagy? - vigyorog.
- Te meg meleg? - fintorgok rá és pontosan tudja, hogy Chanyeolra gondolok.
- Miii... - jön hirtelen zavarba - Hogy tudsz ilyeneket kérdezni? Én a nőket szeretem.
- Akkor te se kérdezz tőlem olyat, amire mindketten tudjuk a választ.
- Hogyne... - vigyorog jobban és kiegyenesedik. - Nem vagy éhes?
- De igen. - karolom magamhoz gyomromat.
- Gyere, meghívlak valamire. - biccent az ajtó felé.
- Van pénzed? - lepődök meg - Csoda...
- Ne szólj be, inkább gyere. - kapja magára fekete bőrdzsekijét és elindul, egyenesen le a lépcsőkön.
- Jongin-shi! - megyek utána és karjába kapaszkodok.
- Na, mi az? - vigyorog. Láthatóan jól szórakozik rajtam.
- Se-semmi. - motyogok és megyek tovább vele. Elég messzire mentünk, voltaképp teljesen be a városba. Elszoktam az emberektől, így nekem minden annyira furcsa volt. Némelyikük arca teljesen érzelemmentes volt. Rohanó üzletemberek mindenhol, párok akik egymás mellett sétálnak... fogják egymás kezét, vagy karolják szerettüket. Egy kisebb óvodáscsoport, árusok mindenhol, na meg mi ketten.
- Hol jár az eszed? - néz le rám vigyorogva, majd újra az utat figyeli.
- Csak azon, hogy ezeknek az embereknek, akik itt elsétálnak mellettünk, mennyire normális életet élnek.
- Nem olyan, mintha most nekünk is az lenne? - néz kettőnkre - Mintha együtt lennénk vagy valami.
- De tényleg olyan. - bólogatok. Nem mentünk már sokat, betértünk egy kisebb vendéglőbe. Leültünk az egyik asztalhoz, rendeltünk, majd vártunk.
- Sora, nekem kell az a havi adag. - néz rám komolyan.
- Arra nem is gondolsz, hogy kinyírnak minket? - nézek fel rá. - Nekem nincs kedvem ahhoz, hogy a  holtestedet kapargassam a földről.
- De nem lesz ilyen. - nevet fel. - Ne parázz már.
- Mondja ezt Mr. Kim. - motyogok.
- Tudom, hogy neked is szükséged van az anyagra. - hajol hozzám közelebb és már jóval túllépte az intim szférám.
- Megígéred, hogy vigyázni fogsz rám? Csak akkor vállalom el. Amúgy nem. - rázom a fejemet.
- Persze, hogy vigyázok rád. - simít végig arcomon. - Annyira hülye én se vagyok, hogy hagyjam azt, hogy bármi történjen veled.
- Köszönöm. - mosolygok kicsit.
- Nem kell megköszönnöd, ez alap. - hajol vissza, mert megkaptuk a rendelést. Az evés közben nem nagyon szóltunk már egymáshoz és nem is nagyon volt miről. Telefonomra pillantottam, ami egy nem fogadott hívást és egy üzenetet jelzett Jinatól.
- Jina keresett minket és most Chanyeolnál van. - nézek rá - Elmegyünk hozzájuk?
- Jó lett volna pedig, ha ezt a napot együtt töltjük... - motyogja és tovább eszik.
- Tessék? Ebből nem értettem semmit.
- Persze, menjünk. - mosolyog rám. Csak bólogattam és ettünk tovább. Ahogy ott végeztünk, már indultunk is Chanyeolhoz. Megköszöntem neki, hogy meghívott és felszálltunk a legelső metróra. Egyikőnknek se volt kedve már sétálni. Miután megérkeztünk, ő megkereste Chanyeolt, én pedig Jina után keresgéltem. Nem kellett sokat, mert hamar megtaláltam azt a szobát, amiben ő van. Megbeszéltük Taot, aki újra idegtépően nyomorék volt... komolyan, nem hiszem el az a gyereket. Meséltem neki a feladatról, amit kaptunk, de jobban szerettem volna terelni róla a témát.
- Mindegy... ezt inkább hagyjuk. - szólalok meg.
- De ezt nem lehet csak úgy hagyni! - csattant szinte fel.
- Mizujs az Oppával? - vigyorgok és leülök az ágyra. - Mi ez a ronda tevepatkánylóizé? - nézek a hatalmas plüss állatra.
- Na, nem is ronda. - szorítja magához. - És ne próbáld terelni a témát! Meg szerintem is, ez egy víziló és nem tevepatkánylóizé. - néz rám csúnyán.
- Tőle kaptad? - vigyorgok.
- Az övé. - motyogja.
- Biztos odaadja neked, ha kikönyörgöd.
- Ő? - nevet fel.
- Most miért? A füves cigit is úgy osztogatja, mintha ingyen lenne. De az jobban érdekel, hogy mi történt veletek este... a csókon kívül. - vigyorgok jobban.
- Naaa, most muszáj így nézned? Mondom, nem emlékszek. - sóhajt.
- Aj, Cho Ji Na! Muszáj volt betépned? Annyira kíváncsi vagyok. - nyavalygok. - Az Oppa nem arról híres, hogy csak úgy törődjön a nőkkel.
- Ezt nem értem én se. - néz furán. - Annyira más lett azalatt a pár óra alatt.
- Jonginnak köszönheted. - vigyorgok.
- Mi? Miért neki? - látom rajta, hogy teljesen elveszítette a fonalat.
- Ő vette rá az Oppát, hogy jöjjön el hozzád. - bólogatok.
- Na az a gyerek is, pedig végig azt hittem, hogy nem bír vagy valami. - vonja meg a vállát.
- Hát nem tudom... Kai kedves a maga módján, csak ki kell ismerni.
- Lehet...
- Nem baj, ha én most megyek? - állok fel. - Már pang a testem.
- De van nekem is, ha kell... adok szívesen. - engedi el a plüssöt.
- Igazság szerint van egy rég nem látott vendégem, aki vár rám. - vakarom zavartan a tarkómat.
- Kicsoda? - lepődik meg.
- Sehun... - bámulom zavartan a padlót.
- Oh... Oh Sehun? - kerekednek ki szemei.
- Aha. - bólogatok és újra őt nézem.
- Mit akar tőled?
- Csak ma és holnap nálam lenne egy kicsit, mert újra Szöulban van.
- De nem azt mondtad, hogy Amerikába költözött?
- Ott is lakik még mindig, tanul. Csak eljött meglátogatni.
- Rossz ötlet. - rázza fejét.
- Tudom jól, hogy mire gondolsz... de ez most nem az!
- Hát jó. - sóhajt. - De ne felejtsd el, hogy amikor a legnagyobb szükséged volt rá, ő inkább Amerikába utazott!
- Nem kell emlékeztetni, ezt is tudom.
- Mindegy, én csak féltelek. - ölel szorosan magához, én pedig viszonzom ölelését. Álltunk még egy kicsit, majd lementünk a nappaliba, ahol Kaiék ültek.
- Megyek. - intek nekik. - Sziasztok!
- Hazakísérlek. - pattan fel Kai és már mellém is állt.
- Nem jó ötlet. - rázom a fejem. Tényleg nem volt az. Sehun nem tudja, hogy drogos vagyok és nem szeretném, ha elszólná magát. Rögtön elvinne valami washingtoni elvonóra.
- Inkább maradj. - próbálja visszahúzni őt Jina.
- De megyek vele. - rántja magát vissza. - Nem maradok itt nektek gyertyatartónak. A hyung elmesélt mindent, még, hogy nem emlékszik. - vigyorog.
- Oh, akkor beszéljük ki őket. - ragadom magamhoz és elindulunk az ajtóhoz.
- Hogy mi? - eszmél fel Jina.
- Sziasztok! - integet nekik Kai. - Gyereket ne csináljatok.
Becsuktam magunk után az ajtót, a köszönést meg se várva. Majd lerendezik maguk között a dolgokat. A metrón persze, teljesen kifaggattam Jongint mindenről, és elképedve bámultam a történt eseményeket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól alakult az estéjük. Bár amilyen kis szemét az Oppa, kinézem belőle, hogy bead valami hülyeséget Jinanak, aki talán el is hiszi. Amint az utcába értünk, egyből nézelődtem, hogy merre lehet Sehun.
- Mi az? - néz rám Kai. - Olyan zavart vagy.
- Öh, semmi... - motyogok és abban a pillanatban meglátom őt, ahogyan támaszkodik és vár.
- Sora! - pillant meg ő is, és azonnal mellém siet. Szinte kiszakítva magunk mellől Kait, ölel szorosan magához. Látom magam előtt Jongin értetlenségét és egyben meglepődöttségét is. Nem tart sokáig máshová való nézelődésem, mert a következő pillanatban már csak annyit veszek észre, hogy Sehun és az én ajkaim összeforrnak. Lágy csókot hint számra, majd végig nyal alsó ajkamon, hogy bejáratot kapjon. Nyelves csatánk csak pár másodpercig tartott, mert inkább ellöktem magamtól.
- Sehun! - szakadok el és megtörlöm szám.
- Ki ez a nyomorék? - biccent vigyorogva Kai felé, aki a nyomorék szó hallatán próbálta kompenzálni hidegvérét.
- Válogasd meg a szavaid. - húzom a szám. - Ő itt Kai.
- Szóval Kai. - kezdte méregetni szemeivel. - Az új pasid?
- Nem a pasim... - motyogok.
- Sora, nem akarod bemutatni ezt a bunkót? - húz maga mellé Jongin.
- Ő pedig, Sehun. Oh Sehun. - nézek Sehunra.
- Az ex barátja. - teszi hozzá vigyorogva azonnal.
- Még szerencse, hogy csak az ex. - fintorog.
- Mindegy, menjünk Sora! - ragadja meg a karomat Sehun és a bejárati ajtóhoz vezet.
- De Kai... - nézek hátra egy pillanatra. - Gyere te is!
- Jó. - motyogja és ő is megindul hátunk mögött.

Cho Ji Na - 6.

Alig visszamentem Sorahoz ő elment telefonálni. Sóhajtva ültem le a kanapéra és vártam, hogy végezzen a telefonálással, közben köntösöm zsebeivel játszottam. Vissza is jött nem sokra rá, és közölte, hogy neki el kell mennie. Nagyon szomorú lettem, de megértettem. Kai megint hülyeséget csinált. . ám az nem volt tiszta, hogy miért Sora menti meg mikor ott van az a nagy hős barátja. Mindegy, Sora elég fura volt mielőtt elment, azt mondta, hogy jön majd hozzám valaki és mindenáron engedjem be. Nem tudtam mire vélni, de hamarosan megtudtam. Miután Sora elment, nem sokra rá kopogtak. Félve nyitottam ajtót és láttam meg egy magas srácot az ajtómba, Chanyeol volt az. Csak sóhajtva fordítottam el a fejem.
- Bemehetek? - kérdezte.
- Minek jöttél?
- Csak had menjek be!
- Jó! - csak Sora miatt engedtem be. - Ülj le! 5 perced van, utána nem akarlak itt látni! - ráztam a fejem.
- Ülj le te is! - fogta meg a kezem és leültünk a kanapéra. - Hallottam mi történt. .
- Mi? Honnan? - bátortalanodtam el és messzebb csúsztam tőle.
- Tao. . úgy jött vissza, hogy mindenkinek elmondta, hogy megvoltál neki. - sóhajtott.
- Nincs szükségem a megvető véleményedre, jó? Tudom, hogy most az jön, hogy te megmondtad, meg hülye vagyok, kurva vagyok és egyéb szép szavak! - akadtam ki.
- Nem! Tudom, hogy kaptál drogot tőle. Hol van?
- Közöd?
- Jó, akkor majd én megkeresem! - állt fel.
- Ott van a konyhába. . - sóhajtottam.
- Köszönöm. - ment a konyhába és kiszórta az ablakon.
- Most mit csinálsz?
- Ezek szemetek! - dobálta ki a zacskókat.
- Hát persze. . - fordítottam el a fejem és visszamentem a nappaliba.
- Ji, én azért jöttem, hogy segítsek! Nem azért, hogy jobban összevesszek veled!
- Oh. . na mi van? Feltört a bűntudatod, mint a talajvíz?
- Ji! Tudom, hogy hülyén viselkedtem veled, de én csak neked akartam jót. Azoktól a drogoktól meg is halhatsz!
- Jó, lejárt az 5 perc. - sétáltam az ajtóhoz.
- Ji! - nézett rám.
- Kifelé! - mutattam.
- Nem megyek el! - makacsolta meg magát.
- Akkor jó éjt! - csaptam be az ajtót és elindultam a szobám felé.
- Ji! Nem hiszlek el! - rántott vissza és leültetett az ölébe. - Itt maradsz, és meghallgatsz!
- Muszáj?
- Igen! - fogott szorosan.
- Mondd! - adtam fel a harcot.
- Tao egy szemét, nem azért mondom, mert oktatni akarlak csak, hogy tudd kivel voltál. . a Főnök megtiltotta neki, hogy drogot áruljon nekünk, vagyis ugye az embereinek. . mert hamisak azok a drogok és sokan meghaltak miatta. Tao egyáltalán nem drogos! Havonta jó ha egyszer elszív egy füves cigit, piti csirkefogó akinek csak a szex a lényeg, meg a pénz. És ez az én hibám, hogy veled ezt tette!
- Jaj nehogy elkezd! Mindig én jövök ki szarul. . most meg mártír leszel? Istenem .. rosszul vagyok. .
- Nem! Hallgass meg!
- Azt csinálom, de ez már. .
- Shh! - fogta be a számat. - Magamat hibáztatom, mert nem voltam ott és előtte rendeztem veled cirkuszt! Tudhattam volna, hogy Tao téged akar, és ezért volt olyan készséges veled. . de ez többet nem fog előfordulni!
- Hát nem! Mert engem többet egyetlen egy férfi sem ver át!
- Tudom! De nem szeretném, hogy azt hidd, minden férfi ilyen!
- Késő. . te sem vagy különb! Adod itt most a szépet, de még is mit műveltél? Vagy azt hiszed, hogy az így hopp, elvan felejtve?
- Nem! Nem hiszem ezt és nem is várom tőled, hogy elfelejtsd. . bár jobb lenne. De ne mondd azt, hogy nem vagyok másabb, mint Tao!
- Miért ne mondjam? Te is egy kurvának neveztél és tessék . .bizonyítottam is neked!
- Ji, ne beszélj butaságokat!
- De te mondtad!
- Tudom, de az csak kicsúszott a számon!
- Elmondtad amit akartál?
- Megint kiakarsz rakni?

- Igen! Jobb neked kint. . - álltam fel és kinyitottam az ajtót.
- Hát jó. . - sóhajtott és felállt. - Elmegyek! - indult meg kifelé, de előtte megállt előttem és megcsókolt. Teljesen lesokkoltam és csak álltam ott előtte, mint egy bábú. De nem vette el az eszemet ezért és rávágtam az ajtót.
Nekidőltem az ajtónak és szinte azonnal sírni kezdtem. Nem tudom mi váltotta ki belőlem ezt a reakciót, talán az, hogy egyedül éreztem magam. Nekem most Sora kellett volna, erre ide jön Chanyeol oktatni az észt.
- Hallom, hogy sírsz! - hallottam meg hangját.
- Menj már innen! - nyitottam ki az ajtót.
- Ji! - ölelt át szorosan. Mozdulni sem tudtam.
Egy ideig csak így álltunk majd becsukta az ajtót az egyik kezével, de még mindig nem engedett. Egymás szemébe néztünk és közel hajolt hozzám.
- Nem! - rántottam el a fejem.
- Nyugi! - fogta meg a fejem és a mellkasára hajtotta majd simogatta a hajam. - Azért jöttem, hogy megvigasztaljalak és nem azért, hogy kihasználjalak! - kapott fel, de mivel nem volt rajtam csak egy köntös ezért a csupasz fenekemet markolta kezeivel.
- Komolyan?
- Igen! - bólogatott.
- Chanyeol . . miért? Téged hol érdekel, hogy mi van velem?
- Mert megsajnáltalak és nem akarom, hogy ez a szédült lélek folyamatosan kihasználna téged, és megölne!
- De te. . te nem ilyen vagy!
- Szoktam ilyen is lenni. . régen! Na meg utálom az ilyen gerinctelen alakokat, mint Tao. És ezért még megfizet!
- Ez az én dolgom. . felesleges neked beleavatkozni!
- Nem felesleges! És ezen ne is vitatkozzunk! Szeretném ha fegyverszünetet tartanánk vagy kibékülnénk. Egyikőnknek sem jó így és nem szeretek vitatkozni. - hajtotta le a fejét és megláttam benne azt a kisfiút aki annak idején annyi verést kapott.
- Jól van! Jól van! - öleltem át fejét és a mellkasomhoz szorítottam.
- Köszönöm! - motyogta.
- Nincs mit! Leteszel?
- Persze. - vitt a kanapéhoz és végig simítva combjaimon, tett le. - Itt van a két napid és pótoltam még egy kicsivel. - ült le mellém és letette a dohányzó asztalra a csomagot.
- Köszönöm. - mind a ketten szeppentek voltunk.
- Nincs mit!
- Hülyén viselkedtünk, igaz?
- Egy kicsit. . - nézett rám.
- Csak mint két őrült. - kuncogtam.
- Kb. - kuncogott ő is.
- De ez megváltozik. .
- Igen!
- Akkor jó. - bólogattam.
- És nagyon megbántott Tao?
- Nem! Megalázott. . és hát fáj egy kicsit, de nagyobb a düh bennem és a bosszúvágy.
- Bosszúvágy? Ez jól hangzik! Az bennem is él!
- De kivárom a megfelelő pillanatot.
- Helyesen teszed! - ölelt kicsit át. - Nem kérsz egy füves cigit?
- De! Lehet az most jól fog esni. - bólogattam.
- Rendben! - vett egyet a szájába és meggyújtotta majd áttette az én számba. Beleszívtam egy jó nagyot és hátradőltem.
Együtt szívtuk el és jobb kedvünk lett tőle. Már nem éreztem szinte semmit sem.
- Chanyeol! - kuncogtam.
- Hm?
- Vicces a neved! - nevettem el magam.
- Jina. . a tied is! - nevetett velem. - Tudod mi vicces még?
- Hm?
- Mikor a szakállam csikizi az arcod! - dörgölte az arcomhoz az övét.
- Neee! Tényleg csikis! - fogtam meg mind két kezemmel az arcát és a szemébe néztem.
A következő kép amire emlékszem, hogy nevetve csókolózunk és ő a combomat simogatja.
- Vicces ahogy a nyelved simogatja az enyémet. - dugtam át a nyelvem a szájába.
- Tudtad, hogy a békák dvd lejátszóval szaporodnak?
- Miii? - nevettem fel.
- Olvastam-e a tudod-ba! - nevetett Chanyeol is. Már nagyon félrebeszélt.
- Azt én is szoktam. És volt, hogy a kék bálna rózsaszínt kakil! De pssszt! - tettem mutató ujjamat a szájára.
- Ezt még nem is olvastam! - kerekedett ki a szeme.
- Pedig igaz, és tudtad, hogy ha ásítasz akkor egy lényecske repül ki belőled? És attól függ, ha nagyot ásítasz akkor nagy lény repül ki belőle, ha kicsit akkor kicsi.
- Milyen lény? - kuncogott.
- Nem tudom, lénynek írták! - kuncogtam én is.
- Szerintem azok kis szex lények! - hajolt az arcomba. - És ha te ásítasz, én pedig kinyitom a számat akkor a te szex lényed átmegy az én  testembe! - harapta meg az alsó ajkam.
- De ez vicces. - nyitottam ki a számat majd Chanyeol is és úgy próbáltunk csókolózni.
- Új csók fajta. - nevetgélt.
- Ásítós? - nevettem el magam.
- Igen!
Az este többi részét is nevetgéléssel töltöttük, a végén bevezettem a szobámba.
- Aludhatok a pólódba? - kérdeztem nevetve.

- Persze! - kuncogott kicsit majd vetkőzni kezdett.
- Aah. - néztem végig rajta majd felvettem egy bugyit és utána felvettem Chanyeol pólóját.
- Jól áll, mint a farkam! - kuncogott és megcsókolt.
Befeküdtünk egymás mellé majd egy utolsó csók csata után elnyomott minket az álom és a füves cigi is kezdett már kiürülni a szervezetünkből. Másnap reggel megint iszonyatos fejfájás gyötört. Mikor megláttam Chanyeolt mellettem nem értettem semmit sem. Semmi sem ugrott be csak az, hogy tegnap eljött megvigasztalni és füves cigit szívtunk.
- Chanyeol! - ébresztgettem.
- Hm? Még öt perc. - fordult el tőlem és magára rántotta a takarót.
- Csak egy dologra válaszolj. . - feküdtem rá.
- Hm?
- Történt valami?
- Fogalmam sincs. - motyogta.
- Értem. . - ültem fel majd körbe néztem a szobába és sehol sem találtam kotont, vagyis arra utáló jelet sem. A kukában sem volt doboz vagy ilyesmi, de megtörténhetett anélkül is.
Hogy eltereljem a figyelmemet, inkább csináltam kávét magamnak és Chanyeolnak. Igaz még nem ébredt fel, de azért bevittem neki és az én részemet szépen mellette ülve ittam meg.
- Jó reggelt! - törölgette a szemeit.
- Neked is! Ott a kávéd, remélem még nem hűlt ki.
- Oh köszönöm. - ült fel ő is és kezébe vette a bögrét. - Hogy aludtál? Jobban vagy?
- Igen, de egy dolgot nem tudok. .
- Hm? - ivott bele a kávéjába.
- Hogy mi történt.
- Nem tudom. . semmire sem emlékszem! - rázta a fejét. - De ez min változtatna?
- Semmin!
- Na hát akkor meg?
- Csak jó lenne tudni!
- Ne légy kíváncsi. - kuncogott.
- Haha. - kuncogtam én is.
Mikor megitta a kávét kimentünk és közösen csináltunk reggelit is magunknak. A reggeli után pedig a közös helyünk felé vettük az irányt.
- Oooh nézzétek ki van itt! - láttam meg Taot. - Mi van cica? Jöttél a tegnapinak a folytatásáért? - lépett közelebb.
- Nehogy hozzá érj! - állt elém Chanyeol.
- Szóval mégis van köztetek valami. . te nem csak egy egyszerű kurva vagy. . még hazudsz is! - nézett rám Tao.
- Fogd be a pofádat és hord el innen magad! - kapta el a nyakát Chanyeol és a falnak lökte.
- Ez nem a te helyed!
- Igen? Nem tudom a főnök mit fog szólni ha mesélünk neki arról, hogy megint terjeszted azokat a szar hamis drogjaidat, ráadásul a bizalmasai közt.
- Te egy rohadt köcsög vagy! - kapott fel egy széket Tao és nekem vágta. Azt hittem Chanyeolt veszi célba, de engem talált el.
- Rohadj el innen! Húzz el innen! MOST! - ordított vele Chanyeol.

- Jaaaj .. védd meg a kis kurvádat. . majd még hallotok felőlem! - ment el a barátaival Tao.
- Jól vagy? - jött oda hozzám Channie.
- Azt hiszem. . bár. . kicsit fáj a fejem.
- A fejedet találta?
- Igen! - bólogattam.
- Az a szemét. Beviszlek a dokihoz!
- Bolond vagy? Egyből lecsuknának!
- Igaz. . akkor szemmel tartalak! Gyere! - kapott fel és elvitt magához. - Itt fogsz lakni ameddig nem leszel jobban.
- Chanyeol. . erre nincs semmi szükség. - fogtam a fejem.
- De! Érezd itthon magadat!
- Makacs vagy. .
- Tudom, de nem akarom, hogy bajod essen, még jobban!
- Rendben. - adtam meg magam. - De akkor miért nem te laksz nálam?
- Mert én ott nem találok el és te most segítségre szorulsz!
- Ez csak egy buta fejfájás!
- Ji! Megdobott az a szemét egy székkel!
- Jóó. . akkor nem olyan ártatlan!
- Majd én segítek! Először is felviszlek a szobámba! - kapott fel ismét és felvitt a szobájába. - Nem nagy szám, de remélem otthonosnak érzed majd! - tett le az ágyra.
- Köszönöm! - néztem körbe.
- Ha kell valami, akkor pedig csak szólj!
- Rendben, nem tudod hol van Sora és Kai?
- Miért?
- Mert Sorat akarom!
- Nem tudom hol vannak, de csörgesd meg őket!
- Igazad van! - vettem elő telefonom és barátnőmet hívtam. - Nem veszi fel, írok neki egy üzit, ugye jöhetnek ide?
- Persze! - bólintott majd én már el is kezdtem írni az üzenetet Soranak.
- Remélem észreveszi majd. - tettem félre a telefonom.

- Pihenj addig!
- Rendben! - dőltem el az ágyon.
- Nézd, ezt odaadom neked ameddig fel nem gyógyulsz! - jelent meg egy plüssel.
- Ooh de aranyos. - nyújtóztam érte.
- Tetszik?
- Igen! - öleltem magamhoz.
- Akkor jó.
- Nem is tudtam, hogy neked mint ilyen kemény fiúnak vannak ilyen plüss állatai. - játszottam a plüssel.
- Vannak dolgok amiket nem tud senki sem! - mondta majd kiment a szobából. Közben Sora írt, hogy nemsokára itt lesznek. Nagyon boldog voltam, és le akartam őt már szidni amiért Chanyeollal szövetkezett, de közben az ő szavaira volt szükségem. Izgatottan vártam őket, de a fejem még mindig hasogatott. Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes, Sora volt az. Mikor belépett a szobába én nagyon megkönnyebbültem.
- Na mi az? Ilyen jól telt a tegnap este, hogy már itt is laksz? - poénkodott azonnal barátnőm.
- Nem! - nyújtottam ki a nyelvem. - Tao megdobott egy székkel. . és most nagyon fáj a fejem.
- Mit csinált? Én . .nem hiszem el, hogy ez a gyerek nem tudja magát visszafogni. . egyszer jól meg kéne verni!
- Nyugi! - öleltem át végre.
- És mi volt tegnap?
- Nem tudom. . csak arra emlékszem, hogy vitatkoztunk, de utána megcsókolt és kicsit mind a ketten megszeppentünk utána. . aztán meg szívtunk, ezért onnantól képszakadás, de a ő pólójába aludtam. - hadartam el gyorsan mindent.
- És most akkor?
- Nem tudom, hogy volt-e valami konkrét olyan eset. .
- Oh értem. . de nem bántott ugye?
- Nem! Sőt, túl kedves. . nem tudom mi ütött belé.
- Én sem tudom, de ajánlom, hogy ne is bántson!
- Jól van. - mosolyogtam. - És t? Hol voltatok?
- A főnök hívatott minket. .
- Oh. . ez nagyon komolynak hangzik.
- Az is. . ránk akar bízni egy nagyon fontos és veszélyes "küldetést".
- Hm?
- El kell játszanom Kai feleségét, - itt akaratlanul is felnevettem. - és be kell csempésznünk egy nagyobb mennyiségű kokaint.
- Miii? Biztos nem! Sora, ugye nem vállaltad el?
- Még nem, hagyott gondolkodási időt.
- Ne vállald el! Ez túl veszélyes! Börtönbe is kerülhetsz! - aggodalmaskodtam.
- Tudom. . - vakarta a fejét.

- Kwon Sora - 5.

Voltaképp az LSD nagyon, de nagyon kiütött. Semmire sem emlékeztem a tegnapi napból. Már délután 2 volt és most még éhesebb voltam, mint tegnap. Gondoltam Jina nem sajnál előlem pár falatot. Amúgy se eszek sokat, mert általában a szebb külsőért hányni szoktam. Tudom, hogy ez egy undorító dolog, de ez már annyira berögzült az elmémbe, mint a drog. Csak ezzel az a baj, hogy a szervezetem nem kap elegendő tápanyagot. Mindegy... ettem egy kicsit, majd a nap hátralévő részét Jina házában töltöttem. Észrevetettem a törött vázát, így annak a helyére hagytam pár ezer wont, hogy tudjon majd belőle venni egy újat és egy szebbet. A nap végére pedig ő is megérkezett. Zaklatott volt és látszólag meggyötört. Elkezdett nekem valami Tao gyerekről beszélni, de nem fogtam fel belőle semmit sem. Az a baj, hogy így tényleg nem tudok neki segíteni. Lefürdött, majd nem sokkal később visszajött hozzám. Éppen csak megakartam szólalni, hogy vigasztaljam barátnőmet, mire megcsörrent a telefonom és kikerekedett szemekkel bámultam a kijelzőt. Chanyeol volt az... remek.
- E-ezt fel kell vennem. - szólalok meg kissé remegő hangon, majd kimentem a szobából, és felvettem.
- 'Jina hol van?' - kérdezte kissé idegesen, de hangjából hallottam az aggodalmat.
- Itthon vagyunk a házában. Mit akarsz tőle?
- 'Az a nyomorék Tao elmesélt mindent és most arról beszél mindenki.' - sóhajt egy nagyot a vonal túlsó oldalán.
- Hogy mi? - kerekednek ki szemeim és nem tudok hinni a fülemnek.
- 'Most ez nem lényeg... elmegyek hozzá, de te addigra ne legyél ott. Okés?'
- Mi az, hogy ne legyek itt? - háborodok fel kissé. - Jinanak szüksége van rám.

- 'Nem, Jinanak most egy erős férfira van szüksége, hogy tudja nem minden pasi ekkora nyomorék. Sora! Tudod jól, hogy én tudom a legjobban, hogy milyen ez... majd én megvigasztalom.' - szinte láttam magam előtt, hogy most vigyorog.
- Jól van. - sóhajtok fel, bár annyira nem tetszett az ötlet, de megbíztam benne.
- 'Köszönöm.'
- De, ha csak egy haja szála görbül, vagy bármi baja esik én esküszöm, hogy kicsinállak... - motyogom.
- 'Mondom... vigasztalni megyek és nem öldökölni.'
- Mi ez a nagy segítség most hirtelen?
- 'Csak megsajnáltam és tudom, hogy milyen ez... meg eléggé megbántottam őt. Felelősnek érzem magam. Kapott valamit Taotól?'
- Igen, kapott. - bólogatok saját magamnak.
- 'Akkor, ha ott leszek kidobálom őket, mert az mind hamis... - sóhajt fel újra. - Még ezzel is átverte. Pedig mondtam neki... figyelmeztettem, hogy ilyen kis olcsó drogokkal nem fog menni semmire! De nem hallgatott rám... Mindegy, megkapja azt az adagot, amiért dolgozott.'
- Hogy mi? Az a féreg! Jina nem tudta, hogy Tao utána drogot ad neki... - halkulok el.
- 'Sejtettem. Mindegy, egy 10 perc múlva ott leszek. Hagyj minket magunkra.'
- Jól van, nem kell kétszer mondani. Siess! - szakítottam hirtelen a vonalat. Nem értettem, hogy hirtelen miért akar annyira kettesben lenni vele. De még olyan is az eszembe jutott, hogy szexel vele... Bár nem tudom, hogy ez most pont jó ötlet lenne. Vagy csak elakarja magával vinni, hogy lássa hogyan veri szét Taot. Csak találgatok, de semmi épkézláb ötlet nem jut az eszembe. Visszamentem Jinahoz, majd megálltam előtte.
- Na mi az? - néz rám.
- Ne haragudj Jina, de most azonnal el kell mennem. - kapkodtam össze a cuccaimat. Rosszul eset, amiért nem tudtam vigasztalni barátnőmnek, de tényleg bíztam Chanyeolban és reménykedtem benne, hogy tényleg igazat beszél és nem csak egy átverés ez az egész.
- De miért? - néz rám értetlenül.
- Ömm... Kai már megint bajba került és nekem kell megmentenem a seggét szokás szerint. Tudod milyen... - sóhajtok fel.
- Baj van?
- Eléggé, de te csak maradj itt.
- Veled megyek. - lépett hozzám közelebb.
- Nem kell. - tolom vissza. - Jönni fog hozzád valaki nem sokára.
- Kicsoda?
- Majd megtudod. Csak ígérj meg nekem valamit. - nézek rá.
- Mit?
- Mindegy, hogy ki áll az ajtód előtt. De feltétlenül engedd be, oké? Kivéve, ha Tao... őt ne. - rázom a fejem.
- Sora... mi ez az egész?
- Csak engedd be és hagyd, hogy beszéljen!
- Rendben. - bólogat.
- Köszönök mindent. - ölelem meg, majd azzal a mozdulattal viharzok is ki a házból. Lakásomhoz veszem az irányt, majd egy kis metrózás után már haza is érek. Rögtön elpakolok magam után és bezárom az ajtót, hogy senki se tudjon bejönni. Eszek egy kicsit, majd letusolok és behuppanok az ágyamba. Egyre csak Chanyeolon jár az agyam, mert nem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e... de én tényleg bízok benne, mert hallottam a hangján az aggodalmat. Jó, persze minden nő képes lenne egy kis drogért, ezzel tényleg nincs is semmi gond, ha ezt a mi világunkban nézzük. De Tao eljátszotta Jina belevetett hitét. Gondolataim csak úgy cikáztak agytekervényeim között, míg végül el nem nyomott az álom újra.
Reggel miután felkeltem észrevettem, hogy a telefonomon egy sms fogadott. A Főnök írt, hogy azonnal siessek a kis laktanyánkra olyan hamar amilyen hamar csak tudok. Nem kellett kétszer mondani. Már kapkodtam is fel a cuccaimat magamra, majd táskámat, telefonomat és értékes kis dobozomat is elraktam. Rohantam a kijelölt helyhez ahogy csak tudtam. Az ő szava arany, azt kell tenni amit ő mond... ha nem teszed, te jársz rosszul, vagy áshatod előre a sírodat. Egész kihalt volt a hely, csak Kait pillantottam meg, ahogyan a romos épület ablakából bámul kifelé.
- Kai! - sietek oda hozzá mosolyogva, mire megfordul és mosolyogva nézi ügyetlen futásomat.
- Téged is idehívattak? - néz rám, mikor már melléértem.
- Igen, a Főnök írt sms-t. - bólogatok.
- Eltűntél... - jegyezte meg, majd újra előre bámult.
- Az LSD eléggé kiütött... egész nap aludtam.
- Mondjuk én is így voltam. - kuncogott kicsit. - Semmire se emlékszek, csak arra, hogy aludtam.
- Hát igen... nem ártana már egyszer leszokni róla.
- Ja.
- Te nem gondolkodtál még ezen? Hogy itt hagysz mindent és új életet kezdesz? - nézek rá.
- Dehogynem. - néz rám újra. - Csak ez nem olyan egyszerű. Ebből a bizniszből nincs kiút. Ha kiszállsz, akkor is keresni fognak a Főnök emberei, hogy kezd el újra... erőszakkal vagy erőszak nélkül.
- Igen, ezt én is tudom. - bólogatok.
- Na, látod.
- Még tiszta normális vagy, hogy nem vagy betépve. - nevetek fel.
- Hé, ez gonosz volt. - nevet ő is.
- Csak az igazat mondtam.
- Jina jól van?
- Huh? Mióta érdeklődsz te Jina iránt? - nézek furcsán.
- Félre ne értsd és ne féltékenykedj. - vigyorog rám.
- Mi? Én nem féltékenykedek. - pirulok kissé el és takarom az arcomat.
- Csak Tao miatt kérdeztem. - veszi el kezeimet.
- Nehogy... - lepődök meg. - Már te is tudod?
- Viccelsz? Úgy jött vissza ide, hogy mindenkinek kürtölte, hogy: 'Megvolt a kis drogos kurva.' Tudni kell, hogy Tao annyira nem drogos, mint mi. Havonta ha egyszer hozzányúl. Ő inkább kamu drogokat árul, amitől mindenki csak beteg lesz, vagy belehal. De a Főnök megtiltotta neki, hogy az emberei között ilyet áruljon. Úgy látszik Jinat még csak emberszámba se vette. Azt hiszem még kroki is van nála.
Elmosolyogtam magam a 'kroki' szó hallatán...
- De, hogy lehet valaki ennyire suttyó? - akadok ki. - Hiszen te magad mondtad, hogy a Főnök világosan megtiltotta neki, hogy az emberei között ne adjon ilyen kamu drogokat... akkor miért csinálta ezt?
- Mi másért szerinted? - vonja fel a szemöldökét. - Csak kellett neki egy alkalmi szex és így oldotta meg, mert látta, hogy Jina kiszámítható helyzetben van és így használta ki.
- Nyomorék... - motyogom és szóhoz se tudok jutni. - Tegnap este az Oppa elment Jinahoz.
- Tudom, én vettem rá, hogy menjen oda. - mosolygott kicsit.
- Oh, Jongin... nem is tudtam, hogy te ilyen kedves is tudsz lenni. - vigyorogtam el magam.
- Néha ilyen is tudok lenni. - jött hirtelen zavarba és egy kis pír is szaladt az arcára. De már nem tudtunk sokáig beszélgetni, mert nem sokára megérkezett a Főnökünk, aki halál nyugodtan sétált be. Egyikőnk se tudta a nevét, de már nem volt mai csirke a tag. Helyet foglaltam asztala előtt, de Kai nem ült le.
- Köszönöm, hogy eljöttetek! - nézett hirtelen mindkettőnkre, majd ő is leült. - Egy nagyon fontos megbízást szeretnék rátok bízni, amihez pontosabban egy férfi és egy nő kell. Bennetek pedig kellőképpen megbízok. Persze Chanyeolban és Jinaban is, de mintha ők mostanában nem nagyon jönnének ki egymással. Na, mindegy...
- Térjen a lényegre. - szól közbe Kai, amit alig bírtam ki nevetés nélkül.
- Arról lenne szó, hogy a határon nagy mennyiségű kokaint, szeretnének átcsempészni az országunkba. De mivel ez nem olyan egyszerű, nektek is segédkeznetek kell benne, persze nem ingyen. Igyatok egy kis shaket. - tartja elénk, mire elfogadjuk. - Van benne egy kis gina. - vigyorogja el magát.
- Tessék? - lepődök meg, mikor már belekortyoltam kicsit.
- Csak vicceltem. - nevet fel. - Nincs benne semmi. Na, szóval. A terv a következő lenne. Kaptok néhány kamuigazolványt, útlevelet és pár dolgot. Majd, mint egy frissen házasodott házaspár, átcsempészitek az országba. Stimmel eddig?
- Hogy mi?! - kiáltunk szinte egyszerre Kaial, de ő inkább elneveti magát.
- Szombaton kezdődne az akció, addig pedig még van 2 napotok.
- Ezt ön se gondolta komolyan. Az még oké, hogy ennek a nyominak eljátszom a barátnőjét...
- Feleségét. - javít ki kuncogva Kai.
- Jó, akkor feleségét. - forgatom meg szemeimet. - De az, hogy egy nagyobb mennyiségű kokain adagot átszállítsunk a határon? Neeem, ezt nem vállaljuk el. - rázom a fejem.
- 1 hónapi adagot kaptok cserébe érte. - mondta ki szemrebbenés nélkül, amiért majdnem leesett az állunk a helyéről.
- Én még nem tudok erről dönteni. - rázom még mindig a fejem. Egyből Jina jutott az eszembe, ő úgy is tudna valami jó tanácsot adni a számomra. - Adjon még egy kis időt.
- Rendben, 24 óra múlva kérem a választ. - bólogatott, majd Kai felé fordult. - Neked is megfelel?
- Igen. - bólogatott ő is, majd félve rápillantottam. Na, csak most kezdődik az igazi biznisz...

Cho Ji Na - 4.

- És? Féltékeny vagy? Te is megkaptad az adagod tegnap!
- Mindegy. . - rázta a fejét majd nem is foglalkoztam vele, és jobb kedvem lett. Még mindig éreztem a szer hatását. Idő közben Chanyeol is rágyújtott egy füves cigire majd megjelentek Kaiék.
Én hirtelen nagyon rosszul lettem és hányni kezdtem, valami nagyon rossz érzés kapott el és nagy nyomást éreztem a vállaimon. Chanyeol megkínált füves cigivel és én elfogadtam. Kai és Sora pedig a sok eszükkel LSD-ztek fényes nappal. Nagyon elvoltak maguknak és nevetgéltek össze-vissza. Kai azt mondta Soranak, hogy van egy bogár a hajába, Sora nem szereti a bogarakat ezért rögtön elkezdett kapálózni, én pedig megakartam akadályozni, hogy kárt tegyen magában. Szóltam neki, hogy nincs is a hajába semmi, mire Chanyeol furcsán kezdett viselkedni és rám szólt, hogy hagyjam őket. Hát nekem ne dumáljon, hogy mit csinálok a barátnőmmel! Elkezdtem vele veszekedni, a feszültséget még az is fokozta, hogy Kai és Sora ott nevetgéltek rajtunk és minket ez zavart.
- Bocs, hogy nem akarom, hogy a barátnőm kárt tegyen magába a te hülye kis pancser haverod miatt aki össze-vissza beszél itt bogarakat! - ordítottam már vele.
- Pancser haverom? Sora is választhatott volna jobb barátnőt, és nekem köszönheted azt a két napig adagodat, te kurva!
- Tessék, itt van! Nem kell nekem a te rohadt drogot! - vettem ki a táskámból és elé tettem az asztalra. - Nem szorulok a te mocskos segítségedre!
- Jaj ne játszd az erős lányt! Tudom, hogy csak egy gyenge kis kurva vagy te is!
- Gyenge kurva akit te sosem fogsz megkapni! Nem akarlak többet látni!
- Ez a hely nem a tied!
- Igazad van, akkor majd mi elmegyünk. . - indultam meg.
- Elegem van! - mondta majd hátra rántott.
- Neked van eleged? - akadtam ki rá még jobban.
- Gyere Kai! - mondta mintha meg sem hallott volna és elmentek.
Soraval leültünk a kanapéra. Még sokáig nem lesz magánál és felelősnek érzem magam az egészségéért. Össze-vissza dumált Jézusról és minden hülyeségről.
- Na jó, menjünk innen! - húztam magammal és elvittem a házamba.
- Ide is követett Jézus. . talán igazat mondanak az emberek és tényleg mindig velünk van. Nem gondolod? - kuncogott kicsit.
- De, igazad van! - ültettem le. - Mit csináljak én most veled? - sóhajtottam kétségbeesésemben, kezdett kimenni belőlem a füves cigi.
- Ölelj át öcsi! - ugrott a nyakamba.
- Öcsi? Ilyen férfias vagyok? - kuncogtam rajta.
- Neeem. . te olyan aranyos vagy! - simogatta az arcom.
- Sora. . most mondanám, hogy feküdj le pihenni, de tudom, hogy ez ilyenkor ez nálad nem létezik.
- Álmos vagy?
- Nem!
- Akkor jó, mert én sem! Ott egy pattanás! - kezdte el nyomkodni az arcom.
- Soraa. . évek óta nem volt pattanásom, nincs ott semmi. - kuncogtam.
- Beszél issss! De aranyos. Olyan arca van mint egy cuki kis medvének! - hajolt homlokával az arcomnak.
- Drága. - kuncogtam és simogattam a haját.
Egy ideig még nyugodt volt aztán megint felpörgött és járkált a lakásban. A vázát is eltörte mivel azt hitte, hogy egy vérszomjas mosómedve. Nem haragszom rá, csak már jó lenne ha lenyugodna. Nagyon fájt a fejem és Sora nem fáradt sosem.
- Jina, Chanyeol miért hívott téged Jinek? - tette fel a kérdést amire még én sem tudtam a választ.
- Nem tudom. . -vontam meg a vállam.
- Történt valami köztetek?
- Nem! Semmi! - ráztam a fejem.
- De Chanyeol kígyója. . -kuncogott megint.
- Jaj már megint a kígyója. . - löktem meg a fejét kuncogva. - Zárjuk le ezt a témát, jó?
- Oké, különben is, meg kell téged védenem egy cápától! - pattant fel és úgy csinált mintha szamuráj kard lenne a kezébe. Hadonászott körülöttem és majdnem engem is levert.
- Hé-hééé! Lassan!
- Nem lehet lassan, mert akkor a cápa gyorsabb lesz, mint én és megesz téged!
- Jóó, de nézd, az nem is egy cápa hanem egy nyuszi!
- Nem tudom miket beszélsz. AZ EGY CÁPA! - ordítozott és tovább csapkodott a levegőbe.
- Sora-Sora. - ráztam a fejem majd kimentem a konyhába inni egy kis vizet.
 Ez egészen estig tartott, amíg pörgött még mondtam neki, hogy fürödjön meg és automatikusan az én ágyamhoz sietett. Közben én is megfürödtem és bementem én is a szobámba.
- Na? Fáradsz már? - már nagyon későre járt.
- Kicsit! - dőlt el és szinte azonnal bealudt. Tipikus, holnap fel sem fog kelni.
Mellé feküdtem és magamhoz húztam barátnőm kimerült testét majd én is álomba merültem. Másnap reggel remegve keltem ki az ágyból. Kívántam valami erőset, de nem volt semmim, még egy füvem se. Kétségbeesetten öltöztem fel majd siettem a közös helyünkre. Chanyeol is ott volt már valamint még pár fiú.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! - köszöntek kivéve Chanyeol, ő mintha nem is vett volna észre.
- Nagyon remegsz! - nézett rám az egyik srác.
- Nincs semmim. . - fogtam a fejem és leültem a kanapéra.
- Van pénzed?
- Van. .
- Akkor adok neked! - ült le mellém.
- Mid van?
- Amit csak akarsz. - öntötte ki a táskáját amiben rengeteg fajta drog volt.
- Úristen. - ámultam el és legszívesebben az összeset elszívnám most.
- Mit kérsz?
- Öhm. . nem is tudom. . - néztem még mindig a táskányi drogot.
- Nincs szükséged ilyen olcsó drogokra! - dobta le elém Chanyeol a két napig adagomat.
- Te maradj csendben ahogy eddig is! - néztem fel rá.
- Megakarsz halni? - rántott fel és nekilökött a falnak.
- Mit érdekel az téged, hogy én mit akarok? Jó lenne ha vissza fognád magad, mert nem te vagy itt a főnök! - ordítottam vele.
- Elvagy tévedve! - jött közelebb és egyik kezével a falnak támaszkodott a fejem mellett.
- Te vagy eltévedve! - pofoztam meg remegő kezeimmel.
- Nem félsz? Tényleg nem félsz? - támaszkodott a másik kezével is a falnak, így körbevette fejemet a keze.
- Nem!
- Pedig jobban tennéd! - hajolt nagyon közel hozzám, és egymás szemébe néztünk.
- Mert? Ott van az a rohadt drogod, nekem nem kell!
- Nem kell? Mégis úgy remegsz mint a kocsonya és azt hiszed, hogy ezektől a hamisítványoktól jobban leszel? Régóta vagy itt, azt tudom, de nem hiszem el, hogy ennyire hülye vagy! Minden drogot elfogadsz? És ha krokodil vagy valami olyasmi?
- Mit foglalkoztat az téged? - ordítottam vele és így még közelebb kerültek ajkaink egymáshoz.
- Reménytelen eset vagy. . öld meg magad ahogy akarod. - hátrált tőlem és visszaült a székbe.
Semmit sem szóltam csak megszeppenve futottam el onnan a közeli kocsmába. Oda mentem a pulthoz és vettem magamnak egy üveg whiskyt. Fizettem és mentem is kifelé. Csak céltalanul sétálgattam az utcákon, közben kóstolgattam a whiskym. Kezeim addigra már nagyon remegtek és ezzel próbáltam elfojtani az érzés utáni vágyam. Nem kell Chanyeol hülye drogja, nekem elegem van abból az emberből, és már csak azért sem fogom neki megadni magam! De abban igaza van, hogy nem szabadna ilyen olcsó drogokat vennem. Egy közeli parkba mentem ahol leültem egy padra. Összehúztam magam és iszogattam. Egy árny tűnt fel mellettem, felnéztem és azt a srácot találtam magam mellett aki elakarta neked adni a drogot.
- Leülhetek? - kérdezte.
- Ja. - húztam meg az üveget. Leült majd nagy csend állt fent köztünk. - Ezért jöttél?
- Nem, igazából kérdezni akartam valamit!
- Hát bátran.
- Te és Chanyeol?
- NE! Na ezt el sem kezd! Semmi sincs köztünk! És nem is lesz! Undorodom tőle!
- Jó-jó, bocsi. Csak kicsit félreérthető helyzetben voltatok.
- Legközelebb a közelébe sem megyek. - hajtottam meg megint az üveget.
- De tudnod kell, hogy én megbízható vagyok!
- Persze, még a nevedet sem tudom!
- Tao! - vágta rá. - Szóval bennem megbízhatsz! Nem olcsó drogokat árulok! És tudod mit? Adok ajándékba egy kis füves cigit, hogy bizonyítsam! - nyújtotta a cigit.
- Egy ilyen cuki srác, hogyan kereskedhet droggal? Itt nem a jószívűség a domináló tulajdonság. . - jegyeztem meg miközben elvettem tőle a cigit.
- Nem mindenkivel vagyok kedves.
- És, hogy kerültél ide?

Tao elkezdte mondani a saját kis történetét, de engem nagyon untatott ezért elcsitítottam.
- Inkább ne beszélj! - csókoltam meg. Gondolom ez a pia hatása volt, különben nem csókolgatnék meg fiúkat.
- Oh. . rendben. - nézett a szemembe majd egymásnak estünk.
Hajamba túrt és az ölébe húzott. Készségesen vettem le róla a pólóját és martam nyakába. Közben rágyújtott egy füves cigire és teljesen kiütötte magát. Így még jobban beindult, szinte semmi érzelem nélkül marcangoltuk egymás ajkát. De mégis jól esett ez a semmiben lebegő érzés, kicsatoltam nadrágja övét és lehúztam egy kicsit róla. Rajtam már így is csak egy bugyi volt, ezért ringatni kezdtem csípőmet az ölébe és nevetésbe kezdtünk. Két nevetés közt mindig elcsattant egy-két csók. Mikor nem bírta már a kínzásomat leszakította rólam a bugyimat majd lejjebb húzta a boxerét.
- Állj! És a koton? - hajoltam nyakába és nyalogatni kezdtem egy kiduzzadó eret.
- Megvan! - húzta rá merevedésére majd szinte azonnal magára ültetett.
Készségesen fogadtam magamba teljes hosszát majd mozgatni kezdtem csípőmet és meglovagoltam őt. Csípőmre tett kezével segített a mozgásba engem. Közben mind két kezemmel nyakát öleltem át és néha belehajoltam nyakába is. Mind a ketten hatalmas sóhajok és nyögések közepette mentünk el. Gyengén és fáradtam borultam mellkasára, mire ő arrébb lökött engem. Értetlenül néztem rá.
- Tao.
- Kössz. - öltözött fel majd ott hagyott egy kis drogot majd elsétált.
- TE SZEMÉT! - dobtam utána egy fadarabot.
Megalázva öltöztem fel azonnal és magamhoz vettem a drogot majd hazasiettem. Dühös voltam és fájt, bár legalább lett drogom, de ez a szemét láda nagyon megalázott! Ezt még visszakapja, abban biztos lehet! Mikor hazaértem Sora ott ült a kanapén.
- Jina! Csakhogy hazaértél. . ma egész nap egyedül voltam, hol voltál?
- Mindegy! - ráztam a fejem.
- Mondd el! - ültetett le mellé.
- Csak egy kis. . egy kis faszszopó megalázott. .
- Hm? Ki?
- Valami Tao a neve. .
- De, hogy alázott meg?
- Lefeküdtem vele a parkba és mint egy bábút, ott hagyott és egy kis drogot hagyott ott nekem. .
- Te lefeküdtél vele csak úgy?
- Ittam. . meg néha beleszívtam a füves cigijébe.
- Úristen! - ölelt át.
- Ne sajnálj! Az én hibám, hülye voltam, de többet nem lesz ilyen! - öleltem vissza.
- De ezt nem értem .. most mégis, hogy volt?
Barátnőm értetlenkedése miatt megint mindent átéltem és elmeséltem neki mindent a reggeltől kezdve eddig a pillanatig.
- Ez nekem túl sok információ, bocsi! Még mindig fáj a fejem.
- Semmi baj! Én most lemegyek fürdeni!
- Rendben! Addig feldolgozom, oké?
- Persze, de ne akadj ki! - borzoltam a hajába majd elindultam fürdeni.
Igazából nem az fájt, hogy Tao csak így ott hagyott, hanem, hogy ennyire megalázott. Miért nem mondta, hogy csak arra aztán azért ad egy kis drogot. . ? Nem értem a férfiakat. . de sebaj. Ezzel csak még erősebb lettem és egy férfi se fog ki rajtam mostantól! A zuhany alatt elengedtem magam és élveztem a meleg vizet testemen. Alaposan lemostam magamról Tao mocskos érintéseit és utána visszamentem Sorahoz.

- Kwon Sora - 3.

- LSD. - vigyorgok rá, mire ő is hasonlóképpen cselekszik.
- Hogy volt merszed még csak ilyenkor mondani? - közelít felém.
- Ohaaa, Rómeó! - tolom el mellkasánál fogva. - Várj még egy kicsit.
- De most miért várjak? - biggyeszti le ajkait. - Sokkal könnyebben tudnék várni, ha nem mondtad volna... mert, akkor nem tudnám, hogy van.
- Istenem, hogy neked mindenre van magyarázatod. - sóhajtok fel.
- Még szép, hogy van... ha nem lenne, akkor nem kapnám meg az adagjaimat. - vigyorog.
- Oh, szóval nincs pénzed és még ennek ellenére is hozzátudsz férni. Akkor te valamit nagyon jól csinálsz kedves barátom. - nyúlok pénztárcámért. Tényleg nem gúnyolódásból mondtam ezt, hanem mert, csodálom. Egy olyan, akinek semmi pénze nincsen, de mégis képes anyagot szerezni. Le a kalappal előtte. Kivettem a melltartómból a tegnapi 50.000 wont, majd a pénztárcámba helyeztem. - Ülj le.
- Oké. - bólogat, majd leült. Elővettem a táskámból a pici rilakkumás dobozomat, amiben volt pár extasy, egy-két szem speed és a pár db LSD-s bélyeg. Láttam, hogy Kai szemei kikerekednek a látottakon.
- Na, mi az? - nézek fel rá vigyorogva.
- Nem mondtad, hogy speed is van nálad. - nyel nagyot és le se tudja venni a szemét róla.
- Azt későbbi időkre tartogatom, mikor már nem bírok magammal. - kezdek el babrálni az LSD-vel. - Most egyenlőre elég lesz mindkettőnknek a bélyeg. Ne legyél telhetetlen.
- Jó. - motyogja. Már megint megsértődött. De nem nagyon izgat. Ez az én cuccom, örüljön, hogy kaphat ebből is.
- Na, gyere. - húzom magamhoz közelebb. - Tartsd a nyelved. - vigyorgok, mire kinyújtja nyelvét. Sajátomra teszem az egyik bélyeget, majd közelebb hajolok hozzá és lassan átcsúsztatom az övére. Miután sikeresen átért a szépség, magamnak is tettem egyet, utána pedig ízlelgetni kezdtem. Látszólag Kai eléggé zavarba jött, de próbálta valahogyan elrejteni előlem.
- Milyen kis duzzadt a szemed. - beszél kissé pöszén és finoman elkezdte nyomkodni a szemem alatti bőrréteget.
- Csodálkozol? - vigyorgok. - Ennyi idő után már simán lehet ilyen. De, ha kipihenem magam akkor nagyjából elmúlik... ja és a smink csodákra képes.
- Igen, ez igaz. - bólogat.
- Idehoznád az alapozómat? Ott van a fürdőszoba szekrényben. Ha szépen megkérhetlek.
- Persze, hozom. - pattan fel és elindul, de egy pillanatra megfordul. - Sora...
- Hm? - nézek rá.
- Egy kibaszott színes macska van körülötted és harapdálja a kezed. Nem fáj? - néz rám értetlenül.
- A te ruhádon meg Mickey egér színesben ugrál. - nevetek kicsit. - Nem zavar?
- Hol? - forog meg saját tengelye körül és látszólag élvezi, mert nevetgél hozzá.
- Inkább hozd a kenceficém. - nevetgélek és elterülök a kanapén. A falak színesek és egybeolvadnak, én pedig egyre jobban és jobban érzem magam. Előttem Spongyabob, hátam mögött néhány virág táncol és idegtépően magas hangon dúdolnak valamit az agytekervényeimbe. Ahogy elvoltam kis világomban már csak annyit vettem észre, hogy Kai szinte üvöltve rohan ki a nappaliba.
- Egy sárkány... egy sárkány van a fürdőszobában! - kiabál és az említett szoba felé mutogat.
- Milyen sárkány? - nevetek fel, majd megtámaszkodok és sikeresen leesek a kanapéról.
- Gyere és nézd meg, ha nem hiszed el!
Valahogyan feltápászkodtam és próbáltam elsétálni hozzá. Talán nem kellett volna pont fényes nappal használni az LSD-t, mert mindenki tudja, hogy ennek a hatása 8-12 óráig terjed. Ami azt jelenti, hogy semmiféleképpen nem érzed magad fáradtnak és megszűnik számodra az alvás. Utána persze, másnap az ágyat fogod nyomni, annyira nem leszel önmagadnál és úgy fogod magad érezni, mint aki már nem aludt egy teljes hete. Beérve Kai hirtelen elkapta a zuhanyrózsát, ami már az én szememben is valamilyen sárkányszerű dologgá változott.
- Kai, bántani fog... hallom a hangokat! - megyek hozzá közel és próbálom kivenni kezéből.
- Sora, ne csináld már, mert csak feldühíted. - kiabál szinte velem, majd ráesik testemre és alig bírom megtartani.
- Tudod mi kéne most? Egy kiadós szex. - nevetek saját hülyeségemen és próbálom magamról lehalászni.
- Dugni akarsz a sárkánnyal? - nevet ő is, majd nagy nehezen visszateszi a helyére. Elkullogtunk a konyhába, hogy együnk egy kicsit.
- Kai... a szendvicsem beszél hozzám.
- Na és mit mond?
- Azt, hogy ma is nagyon szexi vagyok. - vigyorgok és beleharapok egy jó nagyot. A reggelnek a további része még így ment, majd felöltöztünk és elindultunk Jinahoz. Miután megérkeztünk, az egyik sarokban megláttunk pár tizenéves szipust. Egyből feléjük vettük az irányt, hogy megnézzük mit is csinálnak pontosan.
- Hé, öcsi. - fogja meg az egyiknek a vállát Kai.
- Mit akarsz? - löki el a kezét, majd tovább tartja mindkét tenyerét az orrához.
- Most komolyan? - nevetek fel. - Ragasztó? Milyen kis pitiáner bűnözők vagytok ti. Anyuci biztos nagyon büszke rátok.
- Ne foglalkozz velük, be vannak állva. - mondja az egyik a másiknak. Hárman voltak összesen.
- Mi az, hogy ne foglalkozzon velünk, mi? - rúgok bele a kis tetűbe. Ilyenkor tényleg nem tudom kontrollálni az indulataimat és mindig azt hiszem, hogy legyőzhetetlen vagyok. Sokszor jöttem már ki úgy verekedésből, hogy nem tudtam hol a helyem és ez néhányszor bordarepedéssel járt.
- Gyere menjünk inkább. Úgy is tele van a hajuk pókkal. - nevet kicsit Kai és próbál elhúzni.
- De Jongin, azok a kis gyökerek... - nézek rá és rögtön elnevetem magam. - Kiesett a szemed.
- Hogy mi van? - nevet fel és inkább megyünk tovább. Mikor odaértünk Chanyeol szájából már egy füves cigi lógott, Jinanak pedig láthatóan jó kedve volt.
- Hyung, egy kígyó lóg a szádból! - nevetgél Kai és elkezdi piszkálni a füves cigit.
- Hagyd már, na! - nevetgélek én is és próbálom elhúzni.
- Nektek meg mi a jó bajotok van? - néz ránk érthetetlenül, majd leesett neki a tantusz. - LSD? Most komolyan? Fényes nappal? Megvagytok ti húzatva? Egész nap ilyenek lesztek. - oldódott már nála is a feszültség és hihetetlen vihorászásba kezdett. Ahogy láttam Jina már kezdett józanodni, mert hányt... ami az én szememben még akkor is szivárványnak tűnt.
- Oppa, Oppa... - nevetgélek és közelebb megyek Chanyeolhoz. - Tudod mit súgnak nekem a hangok? - kuncogok kicsit.
- Na mit? - néz rám és újabb slukkot szív.
- Elfelejtettem. - nevetek fel és egy óvatlan pillanatban már csak arra emlékszek, hogy földre esek és ott ülök. Kai pedig tök komolyan leguggol elém.
- A jóból is megárt már a sok. - törli meg száját Jina. - Már megint olyan lidércnyomás van felettem, hogy sírógörcsöt kapok.
- Majd ettől megnyugszol. - tartja elé vigyorogva a cigit Chanyeol, mire beleszív. Nem tudom mennyire lesz neki ez jó, hogy keveri a drogot, de az ő dolga... ebbe én nem szólhatok bele. Szeretem Jinat és tudom, hogyha nem akarná akkor nem csinálná.
- Mi az? - simogatom meg Kai arcát.
- Egy kék hernyó mászik a hajadban. - figyeli a kis állatkát.
- Fúj, szedd ki... szedd ki! - kezdek el kapálózni kezemmel és szinte pánikrohamot kapok az említett hernyótól.
- De nem tudom, nem jön ki. - kapkod a hajamhoz Kai.
- Nyugi, nyugi... - jön oda Jina és megfogja mindkét kezemmel az arcomat. - Nincs benne semmi. - nevet fel és megsimogatja a hajamat.
- Ji, hagyd már őket. - szól rá Chanyeol. Ami még nekem is meglepő volt, mert sose szólította őt Jinek. Nem tudom, hogy mi volt köztük tegnap este, de akkor is érdeklődve figyelem tovább az eseményeket.
- Neked miért baj az, ha szólok neki, hogy nincs a hajába semmi, hm? Ennyire zavar ez téged? - néz rá is szinte fenyegető a tekintete felé. Kai kuncogva siet fülemhez és suttogni kezd.
- Nézd már a hyung cipzárját.. olyan, mintha elakarná kapni a Jina combját. - nevet mellettem, mint egy félőrült. Amit én se hagyhatok ki, mert tényleg vicces, így már nem is hallom ahogyan veszekednek, csak a tátogásukat látom.
- Olyan, mintha az Oppa kígyója beszeretne menni a kis... tudod. - nézek rá és nevetgélek tovább.
- Szerinted letud nyugodni, ha kap egy kicsit a tudod miből? - néz rám perverzen és tovább vigyorog.
- Kai! - lököm meg kicsit. - Hogy lehetsz ilyen? - nevetek.
- Most miért? Nézd, hogy mozog a kobrája. - nevetgél tovább.
- Jól van, elegem van. - csattan fel Chanyeol, mire egy kicsit észbe kapok és immáron figyelem őket.
- Neked van eleged? - hallom a hihetetlen nagy szarkazmust Jina szájából. Nem tudom, hogy a drog hatása alatt vannak-e még, de, ha tovább folytatják, akkor csak az ellenkező hatását fogják elérni annak, amit akarnak. Mi pedig Kaial biztos nem fogunk tudni segíteni, mert egyáltalán nem vagyunk magunknál.
- Gyerünk Kai! - ráncigálja fel mellőlem, majd a lépcsőn elindulnak lefelé. Feltápászkodok a földről és még egy utolsót utánuk nézek, majd elkiabálom magam.
- Vigyázz Kai! Jelzőtábla! - integetek neki. - Ott van mögötted és még karja is van!
De nem tudtam megvárni válaszát, mert Jina arrébb húzott és leültetett az egyik szakadt bőrkanapéra.
- Jinaaaa! - nyavalygok neki. - Az Oppa kígyója betámadta a combodat. - nevetek fel.
- Milyen kígyó? - néz rám értetlenül, de látom rajta, hogy tiszta ideg. Chanyeol veszekedése csak fokozta azt, hogy az anyag végén jár, így tényleg csak az ellenkező hatást gyakorolja saját magára.
- A lába közt... a cipzár mögött. Egy százfogas kigyószörnyeteg. - nevetek még mindig saját hülyeségemen és eldőlök a kanapén. Ő pedig helyet foglal a fotelben és onnan figyel engem.
- Sora... - sóhajt fel.
- Nincsen Soraaaa. - kiabálok és még mindig látom magam körül a színességet és ahogyan egybefolynak a falak. - Látom Jézus képét tükröződni a falon. Elég rozzant és szőrös volt a csávó, nem? Bár a fekák váltig állítják, hogy Jézus néger volt. - nevetgélek tovább és azt se tudom, hogy hol vagyok...

Cho Ji Na - 2.

Egy újabb hívást kaptam rokonoktól. Mindig hívogatnak, de sosem veszem fel nekik. Csak felforgatnák az életem és biztos megint dokik seregéhez küldenének, elvonó és a többi hülyeség. Nekem erre nincs szükségem, szóval csak egyszerűen lementem egy közeli kocsmába és ott iszogattam egyedül. Az időérzékem teljesen elveszett, ha nem lett volna egy óra a kocsmába, vagy nem lett volna ott a telefonom, akkor azt sem tudtam volna, hogy mennyi az idő. Éjfél is elmúlt már jócskán mikor elindultam vissza a találkozó helyünkre. Sora már biztos vár, nagyon szeretem és ő a legjobb barátnőm, sőt. . ő az egyetlen barátnőm. De nekem nincs is másra szükségem. Mi megértjük egymást és pont így tökéletes. Mikor odaértem Sora már futott is elém. Mint megtudtam, beszívtak Kaial, mindegyik nagyon vicces volt. Csak nevetgéltek és egy csótányt akartak eltaposni ami kb akkora volt mint a körmöm, vagy még akkora se. Egy kicsit mosolyogtunk Chanyeollal rajtuk majd mondta, hogy neki és Kainak dolgozni kéne menni, de Kai így nem volt képes elmenni. Ezért én mentem Kai helyett, kapóra jön. Legalább lesz két napi adagom és egy kis munka se árt az embernek. "Elköszöntünk" Soraéktól és elindultunk. Játékvezetői munka, ilyet még nem csináltam szóval kíváncsi vagyok rá milyen lesz.

- Amúgy. . te mindig olyan nyugodt vagy. Honnan szerzel mindig anyagot? - kérdezte Channie összeráncolt szemöldökkel.
- Hehe. - kuncogtam kicsit rajta.
- Komolyan kérdeztem! - akadt rögtön ki.
- Téged mit érdekel? Tudom tartani magam egy bizonyos határig, csak te még nem láttál úgy mikor azt a határt átléptem. - gyújtottam rá egy cigire ami a zsebembe lapult.
- Szóval neked sincs mindig anyagod?
- Nincs. Sokszor nélkülözöm, de próbálom magam tartani, addig cigivel nyomom el bánatom, bár nem sokat segít, de pillanatnyilag elég. - fújtam ki a füstöt.
- Oh értem.
- Meg a pia. Ezek már nem nagyon ütnek ki, de a pillanatnyi elnyomásnak jó. De te adtad a füvet Soraéknak, igaz?
- Igen!
- Öhm. . - vakartam a fejem majd beleszívtam a cigarettámba. - Kapok én is? - kérdeztem rá egyenesen.
- Ha te sem mondod senkinek, hogy van!
- Jaj, miért mondanám? Több jut nekem! - dobtam el a cigimet majd vártam, hogy adja a füves cigit.
- Tessék, de ne most szívd el! - adta oda.
- Van eszem, nem vagyok hülye! - forgattam kicsit a szemem majd eltettem a táskámba és tovább indultunk.
Nem mondhatom, hogy a legjobb kapcsolatot ápoljuk egymással. Elvagyunk, egy bizonyos pontig, de folyton húzza a száját rám, én pedig nem fogom hagyni magam! Mikor aztán odaértünk egy nagy bárba, belépkedtünk és körbe néztünk.
- Ez igen! - mondta mintha még nem is járt volna itt.
- Mi van? Új neked?
- Nem, de még mindig hatalmas.
- Ja. . na és? Hol lesz a helyünk?
- Hát szerintem én megyek a pókerasztalhoz.
- Nem is tudsz pókerezni! Majd én leszek ott! - vettem máris az irányt a pókerasztalhoz és Chanyeol is eltűnt. Nem nagyon foglalkoztatott.
Nagyon sokan voltak ezen a buli szerűségen. Rengetegen pokereztek így meg is volt a dolgom. Nem szeretem az ilyen gazdag beképzelt alakokat, de két napi adagért bármit megteszek! Már berögzült bennem ez a mondat: "Tegyék fel tétjeiket!" blabla. . A buli közepén mikor felnéztem egyszer, Chanyeolt láttam egy
lánnyal bemenni a férfi wc-be. Szemeimet megforgatva követtem tovább a játék menetét és figyeltem, hogy senki se csaljon. És mi lesz az ő munkájával amíg ők szexelnek a wc-be? Azt gondoltam, hogy Channie kicsit, de tényleg csak egy kicsit lelkiismeretesebb ha az anyagról van szó, de úgy látom, hogy nem. Mindegy, engem nem érdekel csak az én részem! Miután vége lett a bulinak megpillantottam főnökünket az ajtóba.
- Jó estét! - köszönt majd közelebb lépett.
- Magának is.
- Hát Kai?
- Akadt más dolga, és én jöttem el helyette.
- Oh. . hát akkor te kapod meg az ő adagját. Chanyeol?
- Nem tudom, a buli közepén láttam utoljára mikor bement egy lánnyal a wc-be.
- És kijönni nem látta?
- Nem! - ráztam a fejem.
- Akkor még biztos ott lesz. Magának átadom az anyagot. - dugta a táskámba sunyiba. Még szerencse, hogy már senki se volt ott.
- Köszönöm. - szorítottam erősen magamhoz táskámat majd elindultam haza.
A haza fele vezető úton előkerestem a Chanyeoltól kapott füves cigimet majd mikor hazaértem meggyújtottam és az ágyamba elszívtam. Csak élveztem ahogy a szürke füst már szinte átváltozott lilává a fejembe és érdekes árnyak jelentek meg a falon. Viccesek voltak ezért nevetni kezdtem. A következő kép amire emlékszem, hogy wc-re akartam menni, de az megakart enni. Felhívtam egy embert, akire épp tévedt az ujjam.
- MEGESZ A WC KAGYLÓ!
- Mi van? Minek keltettél fel? - nyüszögött a vonal végén lévő ember.
- Minek hívtál fel? Nem érted, hogy megesz a wc? - nevettem el magam. - Ki vagy? Átjöhetnél! - kuncogtam.
- Jina. . Chanyeol vagyok!
- Pont jóóó. . hehe jó a viccelőkéd! - kuncogtam és elterültem az ágyon.
- Most leteszem, oké?
- Kívánlak! De a wc közénk áll! ÁLL! KÖZÉNK! A WC! CHANNIE! - nevettem el magam, de rám nyomta a telefont - TE KÖCSÖÖÖG! - ordítottam a telefonnak. - Ez egy köcsög. . drágám! - csókoltam meg a kispárnámat és simogatni kezdtem.
De közben átkerültem abba a fázisba mikor elbóbiskolt a fejem és az utolsó amire emlékszem, hogy a fejem ráborul a párnára és minden elsötétedik. Az álmosság és a szer hatása elnyomott. Másnap reggel őrületesen nagy fejfájással keltem fel. Kimentem a konyhába, hogy igyak egy kávét, meg is csináltam majd kezemmel támasztottam fejem a bögrém felett. Kómásan kortyolgattam és kevergettem kanalammal. A tegnap estéből csak az ugrott be, hogy a táskámba két napi adag lapul. Elégedetten dőltem hátra a székben és lehúztam a kávémat. Magamhoz vettem a táskámat és kivettem belőle az anyagot. Már akartam, hogy megízlelhessem, ezért nem is vártam tovább. Egy kicsit kiöntöttem az asztalra és felszívtam. Utána nagy levegőt vettem és már éreztem is a mámorító jókedvet. Csapot-papot ott hagyva indultam el a közös helyünkre.
- Jó reggelt. - köszöntem Chanyeolnak, még csak ő volt ott.
- Neked is!
- Köszönöm a tegnapi füves cigit.
- Este szívtad el, mi?
- Igen, de ezt honnan tudod?
- Felhívtál, nem emlékszel?
- Nem. - estem kicsit kétségbe. Vajon mit mondtam neki?
- Hehe. - kuncogott.
- Mit mondtam neked?
- Semmit!
- Chanyeol!
- Az én titkom marad!
- Ne szórakozz! Mondd el! - szorítottam meg a kezét.

- Ha elakarsz süllyedni. . azt mondtad nekem, hogy leakarsz velem feküdni, kívánsz de a wc közénk áll, mert a wc megakart téged enni.

- MI? - kerekedett ki a szemem. - De ezt ne vedd komolyan! Be voltam szívva!
- Most is be vagy! - nézett rám hűvös tekintettel és lökte el a kezeimet a kezeiről.