Cho Ji Na - 10.

Miután elviharoztam onnan egyenesen haza mentem. Nem tudtam elhinni, hogy hogyan lehet ekkora egy tuskó. Most hivatalosan is kihívott egy "harcra", és nem fogok megtörni neki! Nem fog nyerni, ha rajtam múlik, nem fogom neki hagyni! Ő fog nekem engedelmeskedni! Lehuppantam az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Nekem ehhez kell Sora segítsége, de őt most nem akarom zavarni. Érte is aggódok, Sehun ott van nála, ha megint elcsavarja a fejét, én komolyan megölöm azt a gyereket! Rá merek fogadni, hogy semmit sem változott,ugyanúgy elcsábítja Sorat aztán meg itt hagyja. Majd holnap felhívom és hátha tudok beszélni vele. De most elmentem fürdeni, kicsit kiszellőztettem a fejem, majd bevettem pár altatót és már aludtam is. Jelenleg jobban aggódtam Sora miatt, minthogy Chanyeollal foglalkozzak. Másnap reggel erős fejfájásra keltem amit az elvonási tünetek okoztak, nem bírtam tovább és elindultam valamit keresni. Valamit szívnom, vagy innom kellett, de otthon már nem volt semmim. A közös helyünkre mentem szokás szerint.
- Van valakinek valami anyagja? - kérdezgettem az embereket kétségbeesetten.

- Nincs, sajnos! - jöttek a hasonló válaszok.
- Chanyeolnak van! - állított meg egy srác és a sarokba gubbasztó Channie felé mutatott, aki fapofával tekintett rám.
- Nincs az a pénz! - ráztam meg a fejem és elszaladtam onnan. Valamit keresnem kell!
- Na mi van kislány? - állított meg egy srác akit már jól ismertem.
- Tao! Mit akarsz? - néztem fel rá.
- Semmit, te mászkálsz úgy, mint egy mérgezett egér.
- Akkor miért nem hagyod, hogy tovább mászkáljak?
- Mert látom, hogy kivagy! Nálam tudod, hogy mindig van anyag!
- A múltkor székkel dobáltál! Szerinted elfogadom tőled?
- Akkor ne! - egy kicsit megtorpantam mikor elővette a füves cigit és megcsapott az a mámorító illat. De egyben eszembe jutott amit Chanyeol papolt nekem, hogy ezek kamu drogok és bajom is lehet belőle.  De mióta hallgatok én Chanyeolra?
- De! Kell! - ragadtam el kezéből.
- Nincs ingyen!
- Tessék! - nyomtam kezébe a pénzem.
- Köszönöm! Jó mulatást! - vigyorgott és elment. Én hazasiettem és otthon az első dolgom volt, hogy meggyújtottam a cigimet. Éreztem ahogy végig árad a testembe a cigi ereje és hagytam, hogy más helyekre vigyen el.
Eldőltem a kanapén és nagyokat szívtam a cigibe. Színeket kezdtem látni és minden sokkal szebb volt. Felhívtam Sorat, aki pár csengés után fel is vette.
- Igen? - szólalt bele.
- Soraaaa! - kuncogtam.
- Ji? - kuncogott rajtam.
- Találkoznunk kell! - nyögtem bele a telefonba.
- Szerintem is!
- Remek! - kuncogtam. - Üzenem annak a Sehun gecinek, hogy menjen haza a faszombaa! Huhuuu! - nevettem.
- Bolond vagy! - kuncogott. - De... találkozzunk a parkba!
- Melyikbe? - kuncogtam.
- Na melyikbe? Ami a közös helyünkhöz közel van!
- Jaaaa, tudoooooom! Ott leszek, mikor?
- Majd még megcsörgetlek, oké?
- Okkkééé! De add át az üzenetemet annak a Sehun gyereknek!
- Átadom! - kuncogott.
- Ciaaaaa cicifix! - kuncogtam.
- Szia! - nevetett és letettük.
Elszívtam az egészet és eldobtam a csikket. Imádtam megint érezni, hogy a felhők közt vagyok! Szinte lebegtem a boldogságtól, de sajnos hamar megszűnt. Pedig ennek nem kéne ilyen hamar megszűnnie, ezért megint eszembe jutott amit Chanyeol mondott... rohadjon meg, ha igaza van! Nem is kellett sokat várnom és hatalmas hányinger kapott el, azonnal szaladtam a mosdóba és a wc fölé hajoltam. Abban a szent pillanatban kijött belőlem minden, nagyon rossz érzés volt, mert már rég hánytam. Hülye voltam, hogy Taotól bármit is elfogadtam, de nem tehettem mást! Mikor kihánytam magamból mindent, utána fogat mostam és visszadőltem a kanapéra. A fejem nagyon sajgott és mérhetetlenül nagy hányingerem volt. Megfogadtam, hogy soha többet nem fogadok el semmit

Taotól, csak ne legyen semmi bajom! Bevettem 3 fájdalomcsillapítót, de az sem hatott, csak elnyomott és elaludtam.

Olyan hülyeségeket álmodtam, Chanyeol jelent meg az álmomba és kiosztott, hogy milyen hülye kislány vagyok amiért ilyeneket elfogadtam Taotól, aztán Sora oktatott a dolgokról és én nem tudtam semmit mondani, csak álltam és mérhetetlenül szívbemarkoló volt minden egyes szó amit a fejemhez vágtak. Chanyeol rettentő helyes volt az álmomba és éreztem valami vágyat, amit azonnal kiakartam rajta élni, de felijedtem. Csapzott volt a hajam és a szívem nem ismert határokat, olyan gyorsan vert. Ránéztem a telefonomra, 17:30 volt, de Sora még nem keresett, nem akartam siettetni, de ezek után még jobban akartam vele találkozni! Első sorban azért, hogy megtudjam mi van most vele és Kaial, aztán meg ő és Sehun... valahogy még mindig nem tetszik ez a tény. Inkább Kaial legyen, ő rendes gyerek, nem úgy, mint Sehun vagy Chanyeol. Ők csak kergetik a saját igazukat és kihasználják a náluk gyengébbeket!