Cho Ji Na - 8.

Még beszéltünk kicsit Soraval, de nagyon terelte a témát. Nem szeretem mikor kihasználja a kirohanásaimat, hogy valamiről elterelje a figyelmemet. A beszélgetés folyamán meg tudtam tőle, hogy Sehun visszajött. Nagyon nem tartottam jó ötletnek.. remélem Sora vigyáz magára, féltem őt. Nem akarom, hogy Sehun megint belopja magát a szívébe aztán meg megint itt hagyja. Pofátlan viselkedés az ilyen. De Sora pont Sehun miatt sietett, ezért lementünk a nappaliba a srácokhoz. Kai össze-vissza magyarázott, hogy Channie mindent elmondott neki arról a bizonyos estéről. Nem értettem.. azt hittem nem emlékszik ahogy én se. Nagyon erősen vert a szívem és ahogy Kai és Sora kiléptek én tátott szájjal fordultam Chanyeol felé.
- Igaz ez? - nyögtem ki ezt a pár szót.
- Megmagyarázom!
- Azt ajánlom is.. mi az, hogy.. hogy te tudod?
- Ji! Ülj le!
- Nem fogok leülni! Mondd!
- Oké.. én sem emlékszem sokra.. csak, hogy nem csak egy csók volt köztünk.. több csók is elcsattant.
- De ez így, hogy? Most hopp, hirtelen eszedbe jutott?
- Nem! Én ezzel aznap reggel is tisztába voltam, csak nem tudtam a reakciódat. Elakartam mondani, de Tao bekavart és..
- És gondoltad, hogy akkor el sem kell nekem mondani, igaz?
- De nem volt más!
- Már nem tudom mit higgyek!
- Mondom, hogy nem volt!
- Hagyjuk, jó? Nekem ez sok.. tudod mit? Te semmit sem változtál! Ugyanúgy csak egy tárgy vagyok neked mint a többi kis kurva.. semmivel sem vagy különb, mint Tao! - indultam haza.
Nem akarom ezt az embert látni... Dühöngésem közepette megfogtam a szekrényemben rejtőző dobozt amiben volt egy kis kokain. Odavittem az asztalra és fölé hajoltam, felszippantottam majd  még egy nagy levegőt vettem a levegőből. Megtöröltem az orrom és már éreztem is a hatását. Boldog voltam és feldobott. A telefonommal szórakozva vigyorogtam. Még majdnem Chanyeolnak is küldtem egy üzit, de aztán valami elterelte a figyelmemet így letettem a telefonomat és a konyhába mentem. Énekelni kezdtem és táncolni, egészen a zuhanyzóig eltáncoltam majd megfürödtem. Azt is persze énekelve. Mikor aztán végeztem a zuhanyzással bebújtam az ágyamba. Ahogy tudtam is, a kokain okozott jó kedvem nem sokáig tartott, szinte azonnal a végletbe zuhantam és eszméletlen nagy depresszió kapott el.
- Engem senki sem szeret.. - motyogtam magamnak. - Nincs kutyád se, nincs pasid,  a barátnőd is inkább a pasikkal foglalkozik, családod sincs.. mit akarok így? - oktattam magamat és közben egyre jobban húztam össze magam az ágyamon.
Mindenben a rosszat láttam és már a kiborulás szélén voltam. Körmeimet rágcsáltam és könnyezni kezdtem.
- Miért nem szeret senki? Biztos én vagyok a legrosszabb ember a világon. - szipogtam még mindig magamnak.
Magamra húztam teljesen a takarót és álomba sírtam magam. Senkivel sem akartam beszélni, mégis szeretetet akartam. Reggel még mindig morcosan keltem fel, a napokban lehetnek düh kirohanásaim. Duzzogva ittam meg a kávémat és elindultam. Gondoltam, hogy kell valami új cucc, ezért egy kis ruha üzletet kerestem ahova mindig járok. Találtam is magamnak ruhát, nagyon jól nézett ki. Igaz kicsit rövid volt, de az sem érdekelt. A fejem majd szét esett, gondolom a Taos baki miatt.. de most ez sem foglalkoztatott. Kifizettem a ruhát és az egyik sikátorba át is öltöztem, majd bementem egy kocsmába és épp annyit ittam, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Úgy mentem a szokásos helyünkre. Chanyeol már megint ott volt.
- Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Szi-a. - néztek rám.
- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit rövid? - mormogta Chanyeol.
- Mi beleszólásod van neked az életembe és a stílusomba? - akadtam ki rá.
- Csak megjegyeztem.
- Ja.. bezzeg akkor szeretnéd ha csak neked mutatkoznék benne, nem?
- Azt szerintem mindenki akarná. - szólt közbe egy srác.
- Fogd be! - ordítottam a srácra. - Tudom, hogy szeretnéd.. - kacsintottam kicsit Channie felé és közelebb mentem hozzá.
- Ji.. - nézett rám. - Ne járasd le teljesen magad..
- Hagyjuk már. - ültem az ölébe vele szembe és rádőltem a vállára. - Tudom, hogy akarod és akkor is akartad! - simogattam a mellkasát pólón keresztül és puszilgattam nyakát.
- Ji..
- Channie.. - nyögtem a fülébe és ringatni kezdtem a csípőmet.
- CHANYEOL! - kiabáltak a srácok.
- Ne kiabáljatok már! - szólt rájuk Channie.
- Igen.. nem hallja az én nyögéseimet. - öleltem át a kezeimmel a nyakát majd megcsókoltam.
Szinte azonnal viszonozta a kicsit sem érzéki csókunkat. Elkezdtem közben vetkőztetni míg az ő keze a fenekemen pihent.
- Kívánlak! Akarlak! MOST! - vezettem egyik kezét a bugyimhoz.
Simogatni kezdte a nemiszervemet bugyin keresztül és én közben kéjesen harapdáltam a fülét és nyalogattam. Belevezettem én is kezemet a nadrágjába és simogattam férfiasságát. Pár csókot elejtettünk közben és a srácok hangját hallottam a háttérben ahogy figyelik az eseményeket. Mikor már komolyabbra fordult volna a dolog, valami elpattant az agyamban és ránéztem.
- LÁTOD? NEKED IS CSAK ARRA KELLENÉK! TE FASZKALAP! ROHADJ MEG! - kiabáltam rá és lepofoztam majd otthagytam. Mérhetetlen düht éreztem a mámorító ital hatásával együtt. Gondolom a kokain okozta ezt a kirohanásomat. Csoda, hogy haza találtam, de otthon levettem ezt a nevetséges ruhát és csak a kanapéig jutottam el, rászédültem és valami álom szerű érzés kapott el. Elaludtam, pedig nem is voltam fáradt. Mikor felkeltem már késő délután volt. A fejem széthasadt, de nem emlékeztem csak arra, hogy vettem egy nagyon rossz ruhát és, hogy ittam. Fej fájásom ellenére én felöltöztem és elindultam a helyünkre. Mikor bementem csak Chanyeol volt ott.
- Szia. - köszöntem neki kicsit halkabban.
- Szia. - motyogta.
- Csak te?
- Aha, ha bocsánatot jöttél kérni akkor a válaszom az, hogy nem haragszom csak azt nem akartam, hogy leégesd magad, de azt utálom ha olyanhoz hasonlítanak, mint Tao.
- Mi van? Milyen bocsánat kérés? Te nem mondtál el semmit! Nehogy még nekem kelljen bocsánatot kérni! - akadtam ki.
- Látom nem emlékszel.. akkor elmondom neked, hogy ne mástól tudd meg!
- Mit?
- Voltál itt egy pár órája és majdnem lefeküdtél velem ott, azon a kanapén! - mutatott.
- MI? - kerekedtek ki szemeim.
- Itt voltál egy nagyon rövid ruhába és elkezdtél velem pettingelni.
- Úristen. - szinte leszédültem a kanapéra mikor ezt meghallottam.
- Nem hazudok.. ez így volt..
- Bevoltam rúgva. - takartam az arcom. Nagyon elszégyelltem magam.
- Tudom.. ontotrad magadból a pia szagot..
- Akkor.. tényleg bocsi..
- Ja és egyszer csak bekattant az agyad, elkezdtél velem kiabálni, hogy rohadjak meg, meg, hogy nekem is csak arra kellesz..
- Ez igaz..
- Mi van? Te jöttél ide és konkrétan megakartad baszatni magad velem.. és én vagyok a rossz? - akadt ki.
- Mert te nem állítottál le!
- Hát bocs.. tényleg bocs, hogy férfiból vagyok.
- Nem, te egy féreg vagy!
- Mi vagyok?
- Féreg!
- Te meg egy büdös kurva, akit csak meg kéne egyszer tanítani a jó modorra!
- Tudtam, hogy így gondolod! - álltam fel.
- Ahogy viselkedsz.. kiérdemled ezt a megnevezést!
- Rohadj meg! Soha többet nem akarlak látni!
- Én se! De ide ne gyere többet!
- Nem a tied a hely! Oda megyek ahova akarok és nem te fogod elmondani, hogy hol legyek! Nem fogok a te csettintésed szerint táncolni azt ne várd! - köptem elé.
- Fogsz te még úgy táncolni ahogy én akarom! - fenyegetett.
- Majd azt meglátjuk!
- Majd szólok mikor nyertem, oké? - vigyorgott elégedetten.
- Lefagy arról a mocskos pofádról a mosoly! - fordítottam neki hátat és ott hagytam.
Még ilyet.. mit képzel magáról? Utálom!

- Kwon Sora - 7.

A Főnök ahogy elmondta a kis mondanivalóját, már viharzott is ki a teremből. Nem tudtam, hogy reagáljam le ezt az egészet, mert ez tényleg komoly feladat. Voltaképp el is vállalnám, meg nem is. Az a baj, hogy túlságosan is függő vagyok, így tényleg mindent megtudok tenni az anyagért. Főleg, hogy ez egy havi adag. Kai szinte rezzenéstelen arccal állt a továbbiakban. Nem tudom, hogy ő mennyire foglalkozik ezzel, de remélem, hogy nem veszi félvállról. Inkább nem néztem tovább, mert nem akartam, hogy azt higgye bámulom őt.
Amíg a gondolataimban elmerültem, egy arc nézett rám vállam felett.
- Min gondolkozol? - nézett tovább Kai, én pedig megijedtem és összerezzentem kicsit.
- Szerinted min? - sóhajtok fel.
- Ne aggódj már, - mosolyodik el - együtt mindent megoldunk.
- Ja... együtt. - húzom a szám.
- Most meg mi bajod? - vonja fel szemöldökét - Azt hittem, hogy szeretsz velem lenni.
- Jinaval jobb lenni.
- Leszbikus vagy? - vigyorog.
- Te meg meleg? - fintorgok rá és pontosan tudja, hogy Chanyeolra gondolok.
- Miii... - jön hirtelen zavarba - Hogy tudsz ilyeneket kérdezni? Én a nőket szeretem.
- Akkor te se kérdezz tőlem olyat, amire mindketten tudjuk a választ.
- Hogyne... - vigyorog jobban és kiegyenesedik. - Nem vagy éhes?
- De igen. - karolom magamhoz gyomromat.
- Gyere, meghívlak valamire. - biccent az ajtó felé.
- Van pénzed? - lepődök meg - Csoda...
- Ne szólj be, inkább gyere. - kapja magára fekete bőrdzsekijét és elindul, egyenesen le a lépcsőkön.
- Jongin-shi! - megyek utána és karjába kapaszkodok.
- Na, mi az? - vigyorog. Láthatóan jól szórakozik rajtam.
- Se-semmi. - motyogok és megyek tovább vele. Elég messzire mentünk, voltaképp teljesen be a városba. Elszoktam az emberektől, így nekem minden annyira furcsa volt. Némelyikük arca teljesen érzelemmentes volt. Rohanó üzletemberek mindenhol, párok akik egymás mellett sétálnak... fogják egymás kezét, vagy karolják szerettüket. Egy kisebb óvodáscsoport, árusok mindenhol, na meg mi ketten.
- Hol jár az eszed? - néz le rám vigyorogva, majd újra az utat figyeli.
- Csak azon, hogy ezeknek az embereknek, akik itt elsétálnak mellettünk, mennyire normális életet élnek.
- Nem olyan, mintha most nekünk is az lenne? - néz kettőnkre - Mintha együtt lennénk vagy valami.
- De tényleg olyan. - bólogatok. Nem mentünk már sokat, betértünk egy kisebb vendéglőbe. Leültünk az egyik asztalhoz, rendeltünk, majd vártunk.
- Sora, nekem kell az a havi adag. - néz rám komolyan.
- Arra nem is gondolsz, hogy kinyírnak minket? - nézek fel rá. - Nekem nincs kedvem ahhoz, hogy a  holtestedet kapargassam a földről.
- De nem lesz ilyen. - nevet fel. - Ne parázz már.
- Mondja ezt Mr. Kim. - motyogok.
- Tudom, hogy neked is szükséged van az anyagra. - hajol hozzám közelebb és már jóval túllépte az intim szférám.
- Megígéred, hogy vigyázni fogsz rám? Csak akkor vállalom el. Amúgy nem. - rázom a fejemet.
- Persze, hogy vigyázok rád. - simít végig arcomon. - Annyira hülye én se vagyok, hogy hagyjam azt, hogy bármi történjen veled.
- Köszönöm. - mosolygok kicsit.
- Nem kell megköszönnöd, ez alap. - hajol vissza, mert megkaptuk a rendelést. Az evés közben nem nagyon szóltunk már egymáshoz és nem is nagyon volt miről. Telefonomra pillantottam, ami egy nem fogadott hívást és egy üzenetet jelzett Jinatól.
- Jina keresett minket és most Chanyeolnál van. - nézek rá - Elmegyünk hozzájuk?
- Jó lett volna pedig, ha ezt a napot együtt töltjük... - motyogja és tovább eszik.
- Tessék? Ebből nem értettem semmit.
- Persze, menjünk. - mosolyog rám. Csak bólogattam és ettünk tovább. Ahogy ott végeztünk, már indultunk is Chanyeolhoz. Megköszöntem neki, hogy meghívott és felszálltunk a legelső metróra. Egyikőnknek se volt kedve már sétálni. Miután megérkeztünk, ő megkereste Chanyeolt, én pedig Jina után keresgéltem. Nem kellett sokat, mert hamar megtaláltam azt a szobát, amiben ő van. Megbeszéltük Taot, aki újra idegtépően nyomorék volt... komolyan, nem hiszem el az a gyereket. Meséltem neki a feladatról, amit kaptunk, de jobban szerettem volna terelni róla a témát.
- Mindegy... ezt inkább hagyjuk. - szólalok meg.
- De ezt nem lehet csak úgy hagyni! - csattant szinte fel.
- Mizujs az Oppával? - vigyorgok és leülök az ágyra. - Mi ez a ronda tevepatkánylóizé? - nézek a hatalmas plüss állatra.
- Na, nem is ronda. - szorítja magához. - És ne próbáld terelni a témát! Meg szerintem is, ez egy víziló és nem tevepatkánylóizé. - néz rám csúnyán.
- Tőle kaptad? - vigyorgok.
- Az övé. - motyogja.
- Biztos odaadja neked, ha kikönyörgöd.
- Ő? - nevet fel.
- Most miért? A füves cigit is úgy osztogatja, mintha ingyen lenne. De az jobban érdekel, hogy mi történt veletek este... a csókon kívül. - vigyorgok jobban.
- Naaa, most muszáj így nézned? Mondom, nem emlékszek. - sóhajt.
- Aj, Cho Ji Na! Muszáj volt betépned? Annyira kíváncsi vagyok. - nyavalygok. - Az Oppa nem arról híres, hogy csak úgy törődjön a nőkkel.
- Ezt nem értem én se. - néz furán. - Annyira más lett azalatt a pár óra alatt.
- Jonginnak köszönheted. - vigyorgok.
- Mi? Miért neki? - látom rajta, hogy teljesen elveszítette a fonalat.
- Ő vette rá az Oppát, hogy jöjjön el hozzád. - bólogatok.
- Na az a gyerek is, pedig végig azt hittem, hogy nem bír vagy valami. - vonja meg a vállát.
- Hát nem tudom... Kai kedves a maga módján, csak ki kell ismerni.
- Lehet...
- Nem baj, ha én most megyek? - állok fel. - Már pang a testem.
- De van nekem is, ha kell... adok szívesen. - engedi el a plüssöt.
- Igazság szerint van egy rég nem látott vendégem, aki vár rám. - vakarom zavartan a tarkómat.
- Kicsoda? - lepődik meg.
- Sehun... - bámulom zavartan a padlót.
- Oh... Oh Sehun? - kerekednek ki szemei.
- Aha. - bólogatok és újra őt nézem.
- Mit akar tőled?
- Csak ma és holnap nálam lenne egy kicsit, mert újra Szöulban van.
- De nem azt mondtad, hogy Amerikába költözött?
- Ott is lakik még mindig, tanul. Csak eljött meglátogatni.
- Rossz ötlet. - rázza fejét.
- Tudom jól, hogy mire gondolsz... de ez most nem az!
- Hát jó. - sóhajt. - De ne felejtsd el, hogy amikor a legnagyobb szükséged volt rá, ő inkább Amerikába utazott!
- Nem kell emlékeztetni, ezt is tudom.
- Mindegy, én csak féltelek. - ölel szorosan magához, én pedig viszonzom ölelését. Álltunk még egy kicsit, majd lementünk a nappaliba, ahol Kaiék ültek.
- Megyek. - intek nekik. - Sziasztok!
- Hazakísérlek. - pattan fel Kai és már mellém is állt.
- Nem jó ötlet. - rázom a fejem. Tényleg nem volt az. Sehun nem tudja, hogy drogos vagyok és nem szeretném, ha elszólná magát. Rögtön elvinne valami washingtoni elvonóra.
- Inkább maradj. - próbálja visszahúzni őt Jina.
- De megyek vele. - rántja magát vissza. - Nem maradok itt nektek gyertyatartónak. A hyung elmesélt mindent, még, hogy nem emlékszik. - vigyorog.
- Oh, akkor beszéljük ki őket. - ragadom magamhoz és elindulunk az ajtóhoz.
- Hogy mi? - eszmél fel Jina.
- Sziasztok! - integet nekik Kai. - Gyereket ne csináljatok.
Becsuktam magunk után az ajtót, a köszönést meg se várva. Majd lerendezik maguk között a dolgokat. A metrón persze, teljesen kifaggattam Jongint mindenről, és elképedve bámultam a történt eseményeket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól alakult az estéjük. Bár amilyen kis szemét az Oppa, kinézem belőle, hogy bead valami hülyeséget Jinanak, aki talán el is hiszi. Amint az utcába értünk, egyből nézelődtem, hogy merre lehet Sehun.
- Mi az? - néz rám Kai. - Olyan zavart vagy.
- Öh, semmi... - motyogok és abban a pillanatban meglátom őt, ahogyan támaszkodik és vár.
- Sora! - pillant meg ő is, és azonnal mellém siet. Szinte kiszakítva magunk mellől Kait, ölel szorosan magához. Látom magam előtt Jongin értetlenségét és egyben meglepődöttségét is. Nem tart sokáig máshová való nézelődésem, mert a következő pillanatban már csak annyit veszek észre, hogy Sehun és az én ajkaim összeforrnak. Lágy csókot hint számra, majd végig nyal alsó ajkamon, hogy bejáratot kapjon. Nyelves csatánk csak pár másodpercig tartott, mert inkább ellöktem magamtól.
- Sehun! - szakadok el és megtörlöm szám.
- Ki ez a nyomorék? - biccent vigyorogva Kai felé, aki a nyomorék szó hallatán próbálta kompenzálni hidegvérét.
- Válogasd meg a szavaid. - húzom a szám. - Ő itt Kai.
- Szóval Kai. - kezdte méregetni szemeivel. - Az új pasid?
- Nem a pasim... - motyogok.
- Sora, nem akarod bemutatni ezt a bunkót? - húz maga mellé Jongin.
- Ő pedig, Sehun. Oh Sehun. - nézek Sehunra.
- Az ex barátja. - teszi hozzá vigyorogva azonnal.
- Még szerencse, hogy csak az ex. - fintorog.
- Mindegy, menjünk Sora! - ragadja meg a karomat Sehun és a bejárati ajtóhoz vezet.
- De Kai... - nézek hátra egy pillanatra. - Gyere te is!
- Jó. - motyogja és ő is megindul hátunk mögött.