- Kwon Sora - 7.

A Főnök ahogy elmondta a kis mondanivalóját, már viharzott is ki a teremből. Nem tudtam, hogy reagáljam le ezt az egészet, mert ez tényleg komoly feladat. Voltaképp el is vállalnám, meg nem is. Az a baj, hogy túlságosan is függő vagyok, így tényleg mindent megtudok tenni az anyagért. Főleg, hogy ez egy havi adag. Kai szinte rezzenéstelen arccal állt a továbbiakban. Nem tudom, hogy ő mennyire foglalkozik ezzel, de remélem, hogy nem veszi félvállról. Inkább nem néztem tovább, mert nem akartam, hogy azt higgye bámulom őt.
Amíg a gondolataimban elmerültem, egy arc nézett rám vállam felett.
- Min gondolkozol? - nézett tovább Kai, én pedig megijedtem és összerezzentem kicsit.
- Szerinted min? - sóhajtok fel.
- Ne aggódj már, - mosolyodik el - együtt mindent megoldunk.
- Ja... együtt. - húzom a szám.
- Most meg mi bajod? - vonja fel szemöldökét - Azt hittem, hogy szeretsz velem lenni.
- Jinaval jobb lenni.
- Leszbikus vagy? - vigyorog.
- Te meg meleg? - fintorgok rá és pontosan tudja, hogy Chanyeolra gondolok.
- Miii... - jön hirtelen zavarba - Hogy tudsz ilyeneket kérdezni? Én a nőket szeretem.
- Akkor te se kérdezz tőlem olyat, amire mindketten tudjuk a választ.
- Hogyne... - vigyorog jobban és kiegyenesedik. - Nem vagy éhes?
- De igen. - karolom magamhoz gyomromat.
- Gyere, meghívlak valamire. - biccent az ajtó felé.
- Van pénzed? - lepődök meg - Csoda...
- Ne szólj be, inkább gyere. - kapja magára fekete bőrdzsekijét és elindul, egyenesen le a lépcsőkön.
- Jongin-shi! - megyek utána és karjába kapaszkodok.
- Na, mi az? - vigyorog. Láthatóan jól szórakozik rajtam.
- Se-semmi. - motyogok és megyek tovább vele. Elég messzire mentünk, voltaképp teljesen be a városba. Elszoktam az emberektől, így nekem minden annyira furcsa volt. Némelyikük arca teljesen érzelemmentes volt. Rohanó üzletemberek mindenhol, párok akik egymás mellett sétálnak... fogják egymás kezét, vagy karolják szerettüket. Egy kisebb óvodáscsoport, árusok mindenhol, na meg mi ketten.
- Hol jár az eszed? - néz le rám vigyorogva, majd újra az utat figyeli.
- Csak azon, hogy ezeknek az embereknek, akik itt elsétálnak mellettünk, mennyire normális életet élnek.
- Nem olyan, mintha most nekünk is az lenne? - néz kettőnkre - Mintha együtt lennénk vagy valami.
- De tényleg olyan. - bólogatok. Nem mentünk már sokat, betértünk egy kisebb vendéglőbe. Leültünk az egyik asztalhoz, rendeltünk, majd vártunk.
- Sora, nekem kell az a havi adag. - néz rám komolyan.
- Arra nem is gondolsz, hogy kinyírnak minket? - nézek fel rá. - Nekem nincs kedvem ahhoz, hogy a  holtestedet kapargassam a földről.
- De nem lesz ilyen. - nevet fel. - Ne parázz már.
- Mondja ezt Mr. Kim. - motyogok.
- Tudom, hogy neked is szükséged van az anyagra. - hajol hozzám közelebb és már jóval túllépte az intim szférám.
- Megígéred, hogy vigyázni fogsz rám? Csak akkor vállalom el. Amúgy nem. - rázom a fejemet.
- Persze, hogy vigyázok rád. - simít végig arcomon. - Annyira hülye én se vagyok, hogy hagyjam azt, hogy bármi történjen veled.
- Köszönöm. - mosolygok kicsit.
- Nem kell megköszönnöd, ez alap. - hajol vissza, mert megkaptuk a rendelést. Az evés közben nem nagyon szóltunk már egymáshoz és nem is nagyon volt miről. Telefonomra pillantottam, ami egy nem fogadott hívást és egy üzenetet jelzett Jinatól.
- Jina keresett minket és most Chanyeolnál van. - nézek rá - Elmegyünk hozzájuk?
- Jó lett volna pedig, ha ezt a napot együtt töltjük... - motyogja és tovább eszik.
- Tessék? Ebből nem értettem semmit.
- Persze, menjünk. - mosolyog rám. Csak bólogattam és ettünk tovább. Ahogy ott végeztünk, már indultunk is Chanyeolhoz. Megköszöntem neki, hogy meghívott és felszálltunk a legelső metróra. Egyikőnknek se volt kedve már sétálni. Miután megérkeztünk, ő megkereste Chanyeolt, én pedig Jina után keresgéltem. Nem kellett sokat, mert hamar megtaláltam azt a szobát, amiben ő van. Megbeszéltük Taot, aki újra idegtépően nyomorék volt... komolyan, nem hiszem el az a gyereket. Meséltem neki a feladatról, amit kaptunk, de jobban szerettem volna terelni róla a témát.
- Mindegy... ezt inkább hagyjuk. - szólalok meg.
- De ezt nem lehet csak úgy hagyni! - csattant szinte fel.
- Mizujs az Oppával? - vigyorgok és leülök az ágyra. - Mi ez a ronda tevepatkánylóizé? - nézek a hatalmas plüss állatra.
- Na, nem is ronda. - szorítja magához. - És ne próbáld terelni a témát! Meg szerintem is, ez egy víziló és nem tevepatkánylóizé. - néz rám csúnyán.
- Tőle kaptad? - vigyorgok.
- Az övé. - motyogja.
- Biztos odaadja neked, ha kikönyörgöd.
- Ő? - nevet fel.
- Most miért? A füves cigit is úgy osztogatja, mintha ingyen lenne. De az jobban érdekel, hogy mi történt veletek este... a csókon kívül. - vigyorgok jobban.
- Naaa, most muszáj így nézned? Mondom, nem emlékszek. - sóhajt.
- Aj, Cho Ji Na! Muszáj volt betépned? Annyira kíváncsi vagyok. - nyavalygok. - Az Oppa nem arról híres, hogy csak úgy törődjön a nőkkel.
- Ezt nem értem én se. - néz furán. - Annyira más lett azalatt a pár óra alatt.
- Jonginnak köszönheted. - vigyorgok.
- Mi? Miért neki? - látom rajta, hogy teljesen elveszítette a fonalat.
- Ő vette rá az Oppát, hogy jöjjön el hozzád. - bólogatok.
- Na az a gyerek is, pedig végig azt hittem, hogy nem bír vagy valami. - vonja meg a vállát.
- Hát nem tudom... Kai kedves a maga módján, csak ki kell ismerni.
- Lehet...
- Nem baj, ha én most megyek? - állok fel. - Már pang a testem.
- De van nekem is, ha kell... adok szívesen. - engedi el a plüssöt.
- Igazság szerint van egy rég nem látott vendégem, aki vár rám. - vakarom zavartan a tarkómat.
- Kicsoda? - lepődik meg.
- Sehun... - bámulom zavartan a padlót.
- Oh... Oh Sehun? - kerekednek ki szemei.
- Aha. - bólogatok és újra őt nézem.
- Mit akar tőled?
- Csak ma és holnap nálam lenne egy kicsit, mert újra Szöulban van.
- De nem azt mondtad, hogy Amerikába költözött?
- Ott is lakik még mindig, tanul. Csak eljött meglátogatni.
- Rossz ötlet. - rázza fejét.
- Tudom jól, hogy mire gondolsz... de ez most nem az!
- Hát jó. - sóhajt. - De ne felejtsd el, hogy amikor a legnagyobb szükséged volt rá, ő inkább Amerikába utazott!
- Nem kell emlékeztetni, ezt is tudom.
- Mindegy, én csak féltelek. - ölel szorosan magához, én pedig viszonzom ölelését. Álltunk még egy kicsit, majd lementünk a nappaliba, ahol Kaiék ültek.
- Megyek. - intek nekik. - Sziasztok!
- Hazakísérlek. - pattan fel Kai és már mellém is állt.
- Nem jó ötlet. - rázom a fejem. Tényleg nem volt az. Sehun nem tudja, hogy drogos vagyok és nem szeretném, ha elszólná magát. Rögtön elvinne valami washingtoni elvonóra.
- Inkább maradj. - próbálja visszahúzni őt Jina.
- De megyek vele. - rántja magát vissza. - Nem maradok itt nektek gyertyatartónak. A hyung elmesélt mindent, még, hogy nem emlékszik. - vigyorog.
- Oh, akkor beszéljük ki őket. - ragadom magamhoz és elindulunk az ajtóhoz.
- Hogy mi? - eszmél fel Jina.
- Sziasztok! - integet nekik Kai. - Gyereket ne csináljatok.
Becsuktam magunk után az ajtót, a köszönést meg se várva. Majd lerendezik maguk között a dolgokat. A metrón persze, teljesen kifaggattam Jongint mindenről, és elképedve bámultam a történt eseményeket. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól alakult az estéjük. Bár amilyen kis szemét az Oppa, kinézem belőle, hogy bead valami hülyeséget Jinanak, aki talán el is hiszi. Amint az utcába értünk, egyből nézelődtem, hogy merre lehet Sehun.
- Mi az? - néz rám Kai. - Olyan zavart vagy.
- Öh, semmi... - motyogok és abban a pillanatban meglátom őt, ahogyan támaszkodik és vár.
- Sora! - pillant meg ő is, és azonnal mellém siet. Szinte kiszakítva magunk mellől Kait, ölel szorosan magához. Látom magam előtt Jongin értetlenségét és egyben meglepődöttségét is. Nem tart sokáig máshová való nézelődésem, mert a következő pillanatban már csak annyit veszek észre, hogy Sehun és az én ajkaim összeforrnak. Lágy csókot hint számra, majd végig nyal alsó ajkamon, hogy bejáratot kapjon. Nyelves csatánk csak pár másodpercig tartott, mert inkább ellöktem magamtól.
- Sehun! - szakadok el és megtörlöm szám.
- Ki ez a nyomorék? - biccent vigyorogva Kai felé, aki a nyomorék szó hallatán próbálta kompenzálni hidegvérét.
- Válogasd meg a szavaid. - húzom a szám. - Ő itt Kai.
- Szóval Kai. - kezdte méregetni szemeivel. - Az új pasid?
- Nem a pasim... - motyogok.
- Sora, nem akarod bemutatni ezt a bunkót? - húz maga mellé Jongin.
- Ő pedig, Sehun. Oh Sehun. - nézek Sehunra.
- Az ex barátja. - teszi hozzá vigyorogva azonnal.
- Még szerencse, hogy csak az ex. - fintorog.
- Mindegy, menjünk Sora! - ragadja meg a karomat Sehun és a bejárati ajtóhoz vezet.
- De Kai... - nézek hátra egy pillanatra. - Gyere te is!
- Jó. - motyogja és ő is megindul hátunk mögött.